„Révész Imre (egyházjogász)” változatai közötti eltérés

a
Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés
a (nagykötőjel)
a (Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés)
 
==Életpályája==
Szabolcs vármegyében született. Apja, ''Révész Pál'' [[Kiskunhalas]]ról származott; községi jegyző volt. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Debrecenben és [[Hajdúböszörmény]]ben végezte. 1841. novemberétől 6 éven át a [[Debreceni Református Kollégium]]ban tanult bölcsészetet, jogi és hittani tárgyakat. [[1847]] novembertől 1851 augusztusig a kollégiumban maradt; az első tanévben a veteránus szintaxisták, a másodikban a veteránus rétorok preceptora, majd 1850-51-ben kontraskriba, s mint ilyen, a [[novicius]] diákok oktatója volt a klasszikus nyelvekből, egyben a nagy könyvtár őre. Akadémiai tanuló korában a magyar királyi egyetem által a Schwartner-alapítványból kitűzött pályázatot megnyerte. A tanuló ifjuság olvasó-társaságának könyvtárnoka és elnöke, az ifjuság kérelmét a tanárkarhoz ő fogalmazta 1848. március 19-én, amelyben reformokat követeltek, például a közvizsgák eltörlését, az olvasótársaság segélyezését az iskola pénztárából, a tankönyvek kinyomatását stb. Az ifjúsági életben mint énekkari és tűzoltótársasági tag is tevékenyen részt vett. Szeniorrá választatása előtt [[Balmazújváros]] hívta meg [[1851]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] lelkészévé, előbb azonban külföldi egyetemekre indult. Bécsben a protestáns teológiai fakultás hallgatója volt 1852 január közepéig, onnan [[1852]]. [[július 9.|július 9-én]] indulhatott tovább, s főleg Berlinben időzött. [[Svájc]]ban fedezte fel Sélyei és Harsányi magyar [[gályarab]] lelkészek arcképeit. 1854. május 7-én foglalta el a szentesi lelkészi állomást, ahová való megválasztatását elfogadta. Innen hivta meg a debreceni fényes egyház egyik lelki pásztorává. 1856 máj. 18-tól haláláig itt hivataloskodott. 1856. [[egyházkerület]]i aljegyzővé választották, 1859-ben a[[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja lett. 1861-ben országos képviselővé választották, de 2 hónap múlva lemondott; 1864. a debreceni kollégiumba az egyháztörténelem tanárául, erről azonban egy év mulva lemondott, lelkészi és hittanári hivatalt együtt viselni nem akarván. 1867-ben a tiszántúli ref. egyházkerületi levéltárnokává közakarattal megtétetvén, e hivatalt páratlan munkaerővel vitte haláláig; 1871-ben a bécsi prot. teol. fakultás teol. doktori címmel tisztelte meg. A külföldi nagy egyházi társulatok közül az angol eredetü evangélikus Alliance apologetikus programmjához 1871. csatlakozott, a szövetség elnöke Necker Theodor [[Genf]]ből fel is kereste Révészt Debrecenben 1873-ban s vele értekezett. Sayous Ede párisi tanár és történetiró 1875-ben látogatta meg, őt szólította fel aztán s tette figyelmessé az alakuló presbiteri Alliancera. Révész megható üdvözlő szózatot irt, melyet a debreceni egyház és kollégium kiváló férfiai aláirtak (1875 jul. 8.), s a londoni nagy gyűlésen lelkesen fogadták (Ev. Prot. Lap. 1875. 29. sz.), ő volt tehát a ref. egyházak presbiterelvü szövetségéhez való csatlakozásnak első kapcsolója hazánkban.
 
Révész Imre volt az egyik legalaposabb, bátor résztvevője az egyházjogi és alkotmányi nagy harcnak, amelyet a bécsi kormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856 és 1861 között. [[Leo Thun]] miniszter 1856 aug. 21. adta ki a felülről készült protestáns egyházalkotmányi tervjavaslatot, mely a protestáns egyház önkormányzati szabadságát fenyegette. Révész alapos tanulmányokkal készült a védelemre két úttörő munkájával: A protestáns egyházalkotmány alapelvei (1856) és Vélemény a magyar prot. egyházalkotmány fő pontjai felett (1857). Midőn a Thun tervjavaslata ellenében a bécsi békekötés történetének közrebocsátásával meg akarta kezdeni a támadást a [[Ballagi Mór]] által szerkesztett Prot. Egyházi és Iskolai Lapban (1858), annak első száma lefoglaltatott, iró és szerkesztő mint csendháborítók törvényszék elé idéztettek. A bécsi kormány figyelembe nem vette, hogy szabályszerü zsinattartás nélkül a magyar protestáns egyház alkotmánya meg nem változtatható, erővel és felülről akarta azt végrehajtani; e végre 1859. szept. 1-jén kibocsátotta a császári nyilt parancsot (pátens) s másnap az azt életbe léptető miniszteri rendeletet, igy hatalmi szóval akarta romba dönteni a törvényes szervezetet. A tiszántúli református egyházkerület 1859 okt. 8-án felirt a rendelet ellen, azon első biráló alapdolgozat nyomán, amelyet Révész készített. Az ország, sőt a külföld figyelmét magára vonta az erélyes felszólalás. Az angol követségnek akkor Pesten időző tagja, az ifju Westmoreland titkár, a protestáns ügyben tájékozást kért. Az emlékratot, mely azt megadta, Révész fogalmazta, s az németre fordíttatván, az angol nagykövet Loftus lord kezébe juttatott, ki azt Londonba küldte. Innen került az 1860 febr. az angol parlament elé Long interpellációja alakjában, melyre Russel János lord adott választ. Ez az emlékirat megjelent 1860-ban az ''Edinburgh Review'' című angol lapban. Annak a küldöttségnek, amelyet a két evangélikus egyház egyeteme küldött a királyhoz, Révész is tagja volt, elnöke id. [[Vay Miklós]] báró, a feladata pedig az, hogy kérelmezze a pátens megszüntetését. 1860 jan. 23-28. Bécsben nem voltak képesek kieszközölni a király elébe jutást. A visszatérés előtt elhatározta a küldöttség: készüljön részletes utasítás a gyülekezetekhez és lelkészekhez, hogy az egyházi felsőség mellőzésével semmiféle miniszteri rendeletet ki ne hirdessenek. Ez utasítás a híres Tájékozás (v. ö. Figyelmező 1876. évf. 434. old.), melyet Bécsben készített Révész, s a küldöttség által jóváhagyatva, számtalan példányban világgá ment. Ehhez alkalmazkodtak hiven az egyesek s mentő horgonya lett az el nem merülésnek. A nagyváradi országos törvényszék a Tájékozás elkoboztatását rendelte el, a szerző Révész előbb saját lakásán, majd a városházánál hallgattatott ki az országos törvényszéki tanácsos által, végre Váradra idéztetett, s bűnügyi vizsgálat alá fogatott. Az abszolutista kormány belföldön az irodalmi védekezés előtt elzárta az utat, ellenben a külföldi német tudósok által védette a pátenst. 1860 február táján jutott a hazában köztudomásra, hogy külföldi német tudósok rosszalják a magyar protestánsok magatartását. Ekkor irta meg Révész A magyar prot. egyh. szabadságának védelmét 1860., amelyet a berlini Prot. Kirchen-Zeitung közölt. Végre a király 1860. május 15-én kelt leiratában a magyar protestáns egyházat régi törvényes állásába visszahelyezte, a perbe fogottakat, köztük Révészt is, felmentették. Az egyházjogi harc ezzel véget ért.
116 360

szerkesztés