„Sandinisták” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{forma}}
[[Image:FSLN.png|220px|thumb|FSLN]]
'''Frente Sandinista de la Liberatión Nacional (FSLN), (Sandinista Front)''' mozgalmát Nicaragua történetének egyik legismertebb forradalmi alakja, [[Carlos Fonseca Amador]] hozta létre [[1961]]-ben, röviddel [[Fidel Castro]] kubai forradalma után.
 
==A párt megalakulása==
12. sor:
Az első években a sandinisták még megfelelő vezetőket sem találtak egységeik irányítására. A mozgalom legfőbb irányítói szerint ennek legfőbb oka az volt, hogy az újonnan csatlakozottaknak sem megfelelő ideológiai hátterük, sem katonai tapasztalatuk nem volt. Főként iparosokból és munkásokból verbuválódtak, baloldali értelmiségit ugyanakkor ezekben az időkben egykönnyen nem lehetett találni Nicaraguában. Az első szervezett akció [[1963]]-as bukása megtörte a kezdeti lendületet, ráadásul az abban az évben rendezett választások látszólagos kiegyezéssel értek véget.
 
A következő időszak viszont a sandinistáknak kedvezett: új tagok toborzásába, illetve kiképzésébe fogtak az anyagi eszközök felhalmozása mellett, miközben egyre gyakrabban megpróbáltak kapcsolatba kerülni az általuk képviselt „tömegekkel” vidéken és a városokban egyaránt. Ez utóbbi tevékenységük azonban elmaradt a várakozásoktól, és arra a következtetésre jutottak, hogy fölösleges belefogni a lakosság ideológiai képzésébe forradalmi fegyveres erő hiánya nélkül, azaz a fegyveres harc a nicaraguai forradalom mozgató rugója. 1964[[196]]4-65 körül a sandinisták a parasztság felé nyitottak, különösen az északi országrészben járták a településeket, gyűléseket szerveztek, parasztmeneteket szerveztek, de mivel ezek csak néhány területre koncentrálódtak, nem volt valós eredménye. Az újabb kudarc ismét felvetette annak szükségességét, hogy egy állandó bázis nélkül nem indulhat meg komoly ideológiai képzés, ahogy harc sem.
Az igazi áttörést [[1966]]-ban, a hegyekben fekvő Pancasánban érték el, miután létrehozták az első országhatárokon belüli gerillatábort, és megkezdhették a fegyveresek toborzását. Csakhogy ekkor újabb problémák merültek fel. A parasztokat egyazon egységekbe toborozták a városi munkásokkal és diákokkal, akik ideológiailag sokkal képzettek voltak. Az akkori beszámolók szerint a földművesek jelentős részét el kellett bocsátani az FSLN-ből, mert elégtelen volt a harci moráljuk; az ellátás akadozása, a menetelések mindinkább hozzájárultak harci potenciáljuk csökkenéséhez. „Nem elég keresni a népet, fel is kell készíteni a forradalmi háborúra” – hangoztatta Carlos Fonseca Amador. Nem kedvezett a mozgalomnak az sem, hogy belső harcok és egyéni érdekek osztották meg a vezetőséget, akiknek jó része alkalmatlan volt feladatára. Érthető tehát, hogy 1968 környékén sorra szenvedték el a vereségeket. A Sandinista Front ekkoriban írta meg programját.