[[Fájl:Short SC.1.jpg|bélyegkép|300px|''A Short SC.1 [[1961]]-ben [[Farnborough]]-ban'']]
A brit hajtóműgyártás egyik vezéralakja, [[Dr. [[Alan A. Griffiths]] már [[1941]]-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy a repülőgép függőleges felemelkedéséhez különálló, kis tömegű, de nagy tolóerejű emelőhajtóművet kell a repülőgépbe függőlegesen beépíteni, amely csak fel- és leszálláskor üzemel. [[1955]]-re készült el a Rolls-Royce [[RB.108]] hajtóműve, amely 122 kilogrammos tömege ellenére mintegy (920 kilogrammnak megfelelő) 9,0 kN erőt tudott kifejteni. A hozzá tartozó repülőgép kifejlesztésének jogát a [[Short Brothers]] nyerte el. A [[Szárny|deltaszárnyú]] repülőgép törzsének közepébe függőlegesen négy ilyen hajtóművet építettek be, a törzs végébe egy ötödiket, amely a vízszintes haladáshoz szükséges tolóerőt biztosította. A két megépült példány közül az első [[1957]]. [[Április 2.|április 2-án]] repült először, még a függőlegesen beépített hajtóművek nélkül, vízszintesen felszállva. Az első (kipányvázott) lebegési teszteket [[1958]]. [[Május 26.|május 26-án]], az első szabad lebegést az év [[Október 25.|október 25-én]] hajtották végre. A berepülési program egészen [[1964]]-ig tartott ([[1963]]-ban az egyik prototípus lezuhant, a pilóta meghalt, de a gépet kijavították), és bebizonyította a VTOL koncepció életképességét.
