„Nicola Porpora” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
== Élete, munkássága ==
A nápolyi [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|zeneakadémián]] tíz évesen kezdte tanulmányait, Greco és Mancini növendékeként, és körülbelül tíz év múlva végzett
1711-től 1725-ig Fülöp Hessen-Darmstadti herceg zenemestere volt, és ebben az időben írta két újabb operáját: ''Flavio Anicio Olibrio'' (1711), ''Basilio re d'oriente'' (1713), amiket Nápolyban mutattak be. 1714-ban komponálta az ''Adanna e Teseót'' a bécsi udvar számára, majd a ''Temistoclét'', melynek bemutatója 1718-ban volt a Hoftheaterben. 1715 és 1721 között a nápolyi Conservatorio di S. Onofrio és a Poveri di Gesù Cristo ének- és zeneszerzéstanára volt. Karmestere volt a nápolyi portugál követnek is. Híressé vált énekes tanítványai voltak [[Farinelli]], Caffarelli és Salimbeni (tanítványa volt még Antonio Uberti is, akit később „Porporino” néven illettek). Következő fontos alkotásai az ''Angelica'' (1720) és a ''Gli orti esperidi'' (1721) című szerenádok. Ezeknek a szövegét a fiatal [[Pietro Metastasio]] írta. 1722-ben az operasikerei már lehetővé tették, hogy feladja konzervatóriumi kötelezettségeit.
A ''Regina d'Egitto'' című operát [[Domenico Scarlatti]]val írta, és 1718-ban mutatták be [[Róma|Rómában]]. Ezt már saját „római” operái követték: az ''Eumene'' (1721) és az ''Adelaide'' (1723). Az 1725-ben Reggióban bemutatott ''Didone abbandonata'' opera Metastasio első [[Librettó|operalibrettója]] volt.
19. sor:
1726-ban [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] költözött, az Ospedale degli Incurabili vezetője lett. 1733-ban, az Opera of the Nobility szervezői meghívták [[London]]ba, nem titkoltan [[Georg Friedrich Händel|Händel]] riválisaként. Első évében írta London számára az ''Arianna in Nasso'' című operát, amit még további öt mű követett. 1736-ban visszautazott Velencébe, az Incurabiliba. A következő évben Nápolyba költözött, és a Conservatorio di S. Maria di Loreto zenemestere lett, majd 1741-től már ismét Velencében tartózkodott: az Ospedale della Pietà kórusmestere volt. 1747-től [[Drezda|Drezdában]] udvari karmesterként és Mária Antónia hercegnő énektanárként működött, az ő születésnapjára írta ''Filandro'' című operáját. Drezdában összeütközésbe került Johann Adolf Hasséval, az udvar főkarmesterével és annak feleségével, a primadonna Faustinával, ezért 1752-ben [[Bécs]]be költözött, ahol énekórákat adott, miközben a fiatal [[Joseph Haydn|Haydnt]] is tanítványává, zongorakísérőjévé és mindenesévé, gyakorlatilag inasává fogadta. 1758-ban hazautazott Nápolyba, a Conservatorio di S. Onoftio igazgatójaként és egyházi karnagyként tevékenykedett. 1760-ban megírta utolsó operáját ''(Il trionfo di Camilla)'', ami egy 1740-es, azonos című darabjának átdolgozása volt.
1768 márciusában halt meg. Élete végén több kellemetlenség érte: utolsó operája, a ''Camilla'' megbukott, tulajdonképpen egész stílusa ódivatúvá vált,
== Művei ==
|