„Hasüreg” változatai közötti eltérés

A hasüreg határait alapjában mindenütt izmok és kötőszövetes borításuk ''(fascia)'' képezik, még ott is, ahol az izmoknak csontos alapzatuk van. A felső határt a rekesz kupolái képezik, amelyek mélyen benyúlnak a mellkas üregének alsó részébe. Jobb oldalon a negyedik, bal oldalon az ötödik bordaközig érnek fel ''(a medioinguinalis/medioclavicularis)'' vonalban/síkban. (Ezek természetesen "normál" átlagértékek, amelyeket a légzés állandóan, a hasűri nyomás pedig esetenként jelentősen befolyásol. Elülső, oldalsó, részben hátsó határ: A [[Has|has]] szócikkben leírt hasizmok és kötőszövetes rendszerük. Hátsó határ: főleg a lumbalis gerincről eredő izmok (a rekesz szárai, a nagy horpaszizom ''(m.psoas major)'', a csípőtaréj és a XII. borda közötti négyszögletes izom ''(m. quadratus lumborum)'', lent a nagymedence területén a csípőcsont belső felszínéről eredő csípőizom és kötőszövetes borítása ''(m. iliacus et fascia iliaca)''. Mivel a hasüreg mindkét nemben a kismedence felső részébe is beterjed, az itteni alsó határ elég bonyolult, részletezése itt feleslegesnek tűnik, annyi azonban általánosságban megállapítható, hogy nagyjából a kismedencei szervek felső harmadára terjed ki.

 

A hasüreg falát és szerveinek többségét egy savós hártya, a [[hashártya]] (peritoneum) béleli ill. borítja. A fali hashártya a ''(peritoneum parietale)'', a zsigereket borító hashártya a ''(peroneum viscerale)'' (ez utóbbinak számos fontos képződménye van, amelyek egy jelentős része az alábbikban kerül tárgyalásra). A két réteg közötti résben ''(cavum peritonei)'', normál körülmények között néhány cseppnyi síkosító anyag van. Kóros körülmények között azonban felszaporodhat itt a szív elégtelen működéséből, vagy a májkeringés akadályozottságából adódó folyadékgyülem ''(transzudatum)'', vagy gyulladás okozta váladékgyülem ''(exudatum)''.

A hasüreg hashártya mögötti tere a retroperitoneum. A hashártya alatti kismedencei szervek infraperitonealis helyzetűek. (A preperitonealis és supraperitonealis elnevezésnek nincs sok gyakorlati értelme.) Azok a hasüregi szervek, amelyeket hashártya borít és csak hashártyakettőzetek rögzítenek többé-kevésbé mozgathatóan a hasfalhoz, intraperitonealis helyzetűek. Bizonyos hashártyakettőzeteket vagy redőket hashártyaszalagoknak ''(ligamentum)'' neveznek, de hangsúlyozni kell, hogy ezek szerkezete messze eltér a [[csontok összeköttetései]]nél szereplő szalagoktól.