„Aaron Copland” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
== Élete, munkássága ==
=== Ifjúkora ===
Aaron Copland Brooklynban született, [[litvánia]]i zsidó származású
Tizenegy éves volt, amikor elkészített egy operaszövegkönyvet, ''Zenatello'' címmel. 1913 és 1917 között Leopold Wolfsohnnál tanult, akitől megkapta a szükséges alapokat. Tizenöt éves korában egy [[Ignacy Jan Paderewski|Paderewski]]-hangverseny meghallgatása után döntött úgy, hogy zeneszerző lesz. Levelező tagozaton tanult összhangzattant, [[zeneelmélet]]et és zeneszerzést Rubin Goldmarknál, a neves zeneszerző-tanárnál. Itt sajátította el a klasszikus zene alapjait, a német zene hagyományait, jóllehet mesterének zenei ízlése megállt [[Richard Strauss]]nál. Copland diplomamunkája egy Goldmark-darab után készült tanulmány, egy három felvonásos zongoraszonáta volt romantikus stílusban. Mindazonáltal írt egyéb újszerű és modern műveket is, ezeket azonban nem osztotta meg tanárával. Rendszeresen részt vett a [[Metropolitan Opera]] és a New York-i Szimfonikusok előadásain, ahol megismerte a klasszikus repertoárt. A fiúgimnázium elvégzése után beállt egy tánczenekarba, de tovább folytatta zenei tanulmányait: Victor Wittgensteinnél zongorát tanult. Az [[1917-es októberi orosz forradalom]] lelkesítette, apja és a rokonság intelmei ellenére vonzódott a szocialista és kommunista eszmékhez.
=== Párizsi tanulmányai ===
1917 és 1921 között rövid zongoradarabokat és dalokat írt. Érdeklődése az európai zene iránt és barátja, Aaron Schaffer levelei hatására úgy döntött, hogy zenei továbbképzése céljából [[Párizs]]ba utazik. Apja azt szerette volna, ha főiskolára megy, de anyja és a család is a párizsi út mellett volt. 1921-től Franciaországban a [[fontainebleau]]-i zenei iskolában (Conservatoire américain de Fontainebleau) kezdte meg tanulmányait a neves zongoraművész és pedagógus
Párizs ebben az időben a világ kulturális fővárosa volt, az amerikai írók közül itt tartózkodott például [[Paul Bowles]], [[Ernest Hemingway]], [[Sinclair Lewis]], [[Gertrude Stein]] és [[Ezra Pound]] is. Hatással voltak rá az itt élő képzőművészek ([[Pablo Picasso]], [[Marc Chagall]] és [[Amedeo Modigliani]]), az új zenei stílus kialakulását pedig a francia értelmiség ([[Marcel Proust]], [[Paul Valéry]], [[Jean-Paul Sartre]] és [[André Gide]]) is befolyásolták. Gide kedves írója lett. Párizsi tartózkodása idején utazásokat tett [[Olaszország]]ba, [[Németország]]ba és [[Ausztria|Ausztriába]], amivel zenei látóköre is szélesedett.
=== Zeneszerzőként ===
Hazatérve úgy döntött, hogy főállású zeneszerző lesz. A Carnegie Hall közelében telepedett le (ahol közel harminc évig lakott), és 1925-ben és 1926-ban a Guggenheim Alapítvány által folyósított 2500 [[Amerikai dollár|dolláros]] ösztöndíjából élt – igen takarékosan. Ezt követően előadások, koncertek, alkalmi állások és díjazások, kölcsönök segítségével és mecénások által biztosított összegekből tartotta fenn magát.
Copland húszas évekbeli szerzeményei modernista jellegűek voltak, és – akárcsak a többi modern művészeti ág esetén – csak bizonyos elit körök mutattak érdeklődést iránta.
1927-től tíz évig a New York-i New School for Social Research vezetője volt. 1929-ben született ''Symphonic Ode'', majd 1930-ban ''Short Symphony'' című műve, ami után arra a felismerésre jutott, hogy a zenét közelebb kellene vinni a közönséghez: egyrészt a zenét a diákok számára kell elérhetőbbé tenni, másrészt a zenei megjelenést a szélesebb tömegeket elérő médiákra kellene elvinni (zenés játékok, rádió, film). A harmincas évek közepén írta fiatalok számára ''The Young Pioneers'' című zongoradarabjait és ''The Second Hurricane'' című [[Opera (színmű)|operáját]].
39. sor:
A [[Nagy gazdasági világválság|gazdasági válság]] éveiben [[Európa|Európába]], [[Afrika|Afrikába]] és [[Mexikó]]ba utazott. Utóbbi országban kötött barátságot Carlos Chavez zeneszerzővel, és ezután gyakran tartózkodott az országban, itt írta ''El Salón México'' című művét 1936-ban, amely már a szélesebb rétegek elérését tűzte ki célul. Ezt követően a rádió számára is írta ''Prairie Journal'' című darabját, amelyben az amerikai táj zenei leírásával próbálkozott. Ezt a ''John Henry'' című, népballadára épülő rádiózene követte. Ez a zenei törekvés későbbi zeneszerzői törekvéseiben folyamatosan jelen lesz. Ugyanakkor nyitott a színház irányába is, több amerikai szerző darabjához írt színpadi kísérőzenét (például [[Irwin Shaw]] ''Csendes város''ához). 1939-ben a filmek következtek: az ''Egerek és emberek'' és ''A mi városunk'' című mozikhoz írt zenét. [[Balett]]eket is írt, mint például a rendkívül sikeres ''Billy , a kölyök'' (1939). Ezzel Copland az amerikai zene elismert képviselője lett (mint [[Igor Stravinsky|Stravinsky]] az orosz zenéé), és egyre inkább vezető szerepet játszott az Amerikai Zeneszerzők Szövetségében. Tevékenysége eredményeként a [[második világháború]] végére már kielégítő anyagi biztonságba került, ennek ellenére tovább folytatta az írást, a tanítást, végül elkezdte a karmesterkedést is. 1935-től 1944-ig (majd 1951–1952-ben) a [[Harvard University]] tanára volt.
Az 1940-es évtized volt Copland legtermékenyebb időszaka. Ekkor írta híressé vált ''Rodeó'' (1942) és'' Appalachian Spring'' (1944) című balettjeit, a ''Lincoln Portrait'' és a ''Fanfare for the Common Man'' című művekkel pedig hazafias témájú darabjait. ''Harmadik szimfóniája'' (1944–1946)
Az évtized végén Európába utazott, hogy találkozzon [[Pierre Boulez]]zel, és megismerkedjen az [[Arnold Schönberg]], [[Anton Webern]] és [[Alban Berg]] nevével fémjelzett [[Dodekafónia|dodekafon]] stílussal.
45. sor:
1940 és 1965 között a tanglewoodi Berkshire Music Center zeneszerzés osztályának vezetője volt. Zenei írásokat is megjelentetett (tulajdonképpen már 1939-től). 1950-ben elnyert egy Fulbright-ösztöndíjat, amelynek segítségével a következő évben [[Róma|Rómába]] utazhatott. Ekkoriban írta ''Zongoranégyes''ét, amelyben a Shönberg-féle tizenkét fokú szerkesztési elvet alkalmazta, valamint megírta ''Régi amerikai dalok'' című művét, amelyet William Warfield, neves amerikai [[Basszus|basszbariton]] mutatott be.
A
1954-ben megbízást kapott a Richard Rodgers–Oscar Hammerstein párostól egy opera megírására, James Agee egyik műve után, ''The Tender Land'' címmel. A nem túl erőteljes szöveg ellenére Copland igényes művet hozott létre, amely az amerikai operaházak standard darabjává vált.
52. sor:
=== Magánélete ===
Copland nyugodt, barátságos de zárkózótt, szerény és finom modorú ember volt, még barátai számára is nehezen nyílt meg. Egyszerűen, takarékosan élt, még azután is, hogy már jelentős vagyonnal rendelkezett. Sokat olvasott, éjszaka dolgozott, zongora mellett komponált. Homoszexuális volt, ezt Howard Pollack életrajza ''(Aaron Copland: Élete és munkássága)'' is tartalmazza. Kapcsolatai terén is visszafogott és tartózkodó volt, a nyilvánosság nem sokat tudott róla.
Demokratikus, baloldali szellemben gondolkodott, barátaival együtt szoros kapcsolatban volt a Popular Fronttal, de sohasem volt valamely párt tagja. A háború előtt szimpatizált az Amerikai Kommunista Párttal, emiatt később felkerült az [[Szövetségi Nyomozóiroda|FBI]] 151 kommunistagyanús művész nevét tartalmazó listájára. A vizsgálatokat 1955-ben szüntették meg, de az ügyet csak 1975-ben zárták le végleg. Mindazonáltal nézetei erőteljesen megváltoztak, amikor értesült a [[sztálinizmus]] művészeket, különösen [[Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics|
== Zenéje, hatása ==
|