„F–89 Scorpion” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
 
A fő gyártott típussá az '''F-89D''' vált, mely először 1951. október 23-én repült. Ebből eltávolították a gépágyúkat az új Hughes E-6 tűzvezetési rendszer javára, mely AN/APG-40 radarral és AN/APA-84 számítógéppel egészült ki. A fegyverzet két 52 darab 70&nbsp;mm-es "Mighty Mouse" rakétát tartalmazó konténerből állt<ref name="AI Aug p88-9">''Air International'' August 1988, pp. 88–89.</ref>. Ebből a típusból összesen 682 készült.<ref name="Knaack p93"/>
 
A új motorral tervezett '''F-89E''' és '''F-89F''' variáns, nem épült meg, sem a tervezett '''F-89G''', melynek Hughes MA-1 tűzvezetési rendszert és fegyverzetnek AIM-4 Falcon levegő-levegő rakétákat szántak.
 
A következő típusnak, az '''F-89H''' gépnek, mely 1956-ban állt hadrendbe, E-9 tűzvezetési rendszere volt, mint az első F-102-nek és erős szárnyvégi konténerei, melyek egyenként három Falcon rakétával (általában három félaktív GAR-1 radar vezérléssel és három GAR-2 infravörös vezérlésű egységgel).
<!--
Proposed re-engined F-89s, designated '''F-89E''' and '''F-89F''', were not built, nor was a proposed '''F-89G''' that would have used Hughes MA-1 fire control and [[AIM-4 Falcon|GAR-1/GAR-2 Falcon]] [[air-to-air missile]]s like the [[F-102 Delta Dagger]].
 
The subsequent '''F-89H''', which entered service in 1956, had an E-9 fire control system like that of the early F-102 and massive new wingtip pods each holding three Falcons (usually three [[semi-active radar homing]] GAR-1s and three [[infrared homing|infrared]] GAR-2s) and 21 FFARs, for a total of six missiles and 42 rockets. Problems with the fire control system delayed the -H's entry into service, by which time its performance was notably inferior to newer [[supersonic]] interceptors, so it was phased out of USAF service by 1959.
 
24 ⟶ 26 sor:
 
A total of 1,050 Scorpions of all variants were produced.
 
 
-->