„Walther von der Vogelweide” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.4) (Bot: következő módosítása: bar:Walther vo da Vogelweide
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
'''Walther von der Vogelweide''' ([[1170]] k. – [[1230]] k.) középkori német költő (Minnesänger).
 
Walther szülőhelyeszülőkhelye nem ismert, származási helyként számos helység neve jött szóba. Ma úgy tartják, hogy valószínűleg Alsó-Ausztriában született. Osztrák származása mellett szól, hogy Walther saját szavai szerint Ausztriában tanulta a költőmesterséget. Sokáig nemesi származásúnak tartották, de ilyen nevű nemesi családról ebből az időből nem tudunk. Költői pályafutását a [[Babenberg-ház|Babenbergek]] bécsi udvarában kezdte, amelyet 1198-ban pártfogója, I. Frigyes herceg halála miatt el kellett hagynia. Ettől kezdve vándorköltőként járta az udvarokat. Számos világi és egyházi főúr környezetében megfordult, pártfogója volt például a staufi Fülöp király, IV. Welf Ottó, [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes császár]], Hermann türingiai gróf, Wolfger passaui püspök. Élete vége felé kis hűbérbirtokot kapott II. Frigyestől.
 
A középkori német világi líra vele éri el a tetőpontját. Walther sok verse a klasszikus hölgyszolgálat-eszmével való azonosulásról tanúskodik, sok versében viszont egy új férfi-nő kapcsolat koncepciója kezd testet ölteni: egy kölcsönösségen alapuló természetes kapcsolat. Ezekkel a dalokkal párhuzamosan keletkeztek azok a versek, amelyeket ''Mädchenlied''nek (lányokhoz szóló dalok) nevez a szakirodalom. Ezek a dalok felépítésükben, formájukban a vágánsköltészetből ismert pásztordallal (pastourelle) mutatnak hasonlóságot. Walther legtöbb minnedalát nem lehet kronológiailag besorolni. Költészetében a természet rendszerint a szerelmi találka helyszíne, s egyben az érzelem hangulati háttere ''(Hársfaágak csendes árnyán)'', más verseiben a költő a természet csodálójaként jelenik meg ''(Lássátok csak, mily csodás a május)''. Az öregedő költő melankóliája jelenik meg az ''Ó jaj, hogy eltűnt minden'' című elégiájában. Életművének fontos részét képezi az ún. Spruch-költészet. Walther a didaktikus irodalom körébe tartozó Spruch-ot politikai tartalommal töltötte meg.