„Kocsola” változatai közötti eltérés

A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a [[szekszárdi múzeum]]ban láthatók. Valószínű, hogy a [[honfoglalás|honfoglalók]] szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a XI. és a XII. században a Monoszló nemzetség tanyázik itt. Egy [[1271]]-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. [[1500]]-ban a tamási várhoz tartozott, és a Héderváry család birtoka volt. A hódoltság végén, valószínűleg [[pestis]]ben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a XVIII. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: ''"Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek."'' A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A [[török hódoltság]] után első lakosai [[magyarok]] voltak. [[1740]] körül jelenik meg Fischer József molnár "népes" családjával. [[Németek]]kel való telepítését [[1763]] utánra teszik, de itt telepszik meg [[Hőgyész]], [[Dúzs]], [[Tevel]], és különösen [[Pári]] népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. [[1945]] előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a [[Volksbund]] tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a [[csehszlovák-magyar lakosságcsere]] keretében a [[Felvidék]]ről, valamint Jugoszláviából magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, és a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.