„Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények” változatai közötti eltérés

a
A nyelvtudományt a folyóiratban mindenekelőtt a [[nyelvjárás]]tan képviseli: a nyelvjárások hang- és alaktani jelenségeinek bemutatása, a tájszóközlés, a lexikológiai, névtani és nyelvföldrajzi vizsgálatok; szintaktikai kutatások, a román-magyar-[[szászok|szász]] nyelvi kölcsönhatás vizsgálata, a leíró nyelvtan, a [[stilisztika]] (az orális stílus, tárgyias-intellektuális stílus, a [[szecesszió]]s stílus, a [[metafora]], a szabad függő beszéd, a nominális szerkesztésmód vizsgálata), a magyar nyelv múltja, a nyelvtörténet.
 
Érdeme a lapnak, hogy megindította a hely- és [[személynév]]kutatástszemélynévkutatást, s folyamatosan csaknem másfél száz [[település]] helyneveit tette közzé. Tág teret kap a szakszókincs, így a [[fazekasság]], [[szén]]égetés, [[fa]]kitermelés, posztóványolás, [[tímár]]mesterség, [[dohány]]termesztés szakszavainak gyűjtése és feldolgozása. Bár kis mértékben, de fellelhető a folyóiratban a szótári irodalom, [[szociolingvisztika]], etnolingvisztika is.
 
Kellő súlyt kap a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények hasábjain a folklórtudomány köréből a [[ballada]]kutatás és a [[finnugor]] népek költészete, a művelődés és tudomány történetéből az olvasókörök, olvasótársulatok, könyvtárak és iskolák története, továbbá a [[zene]]történet és a [[rovásírás]] kérdésköre is.
146 763

szerkesztés