„Erdélyi Fiatalok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
7. sor:
A lap már indulásakor a főiskolás kérdéseken túlmenően „A romániai új magyar nemzedék folyóirata” akart lenni, bár ezt az alcímet csak 1934-ben vette fel. Az első szerkesztőségi cikk azok nevében szólt, akik beleszülettek az [[első világháború]]t követő új helyzetbe, akik „annak a földnek a gyermekei, amelyen ezer éven át, politikai változások alatt a különböző fajú népek egyetértésben éltek egymás mellett” és közös eszményt alakítottak ki: „fajok találkozását az emberi értékek magaslatán”. Összefogást hirdettek „felekezeti és osztályellentétek felett”, igényelték, hogy az ifjúság maga oldja meg anyagi és szellemi problémáit, programjukba vették az ifjúság előkészítését a reájuk váró feladatokra, hogy „az erdélyi magyarság szellemi vezérei” lehessenek.
Az Erdélyi Fiatalok indulása szellemi erjedést váltott ki a romániai magyar közéletben, és az új nemzedék széles rétegeit ébresztette öntudatra. A szerkesztők tanítómesterüknek vallották [[Ady Endre|Ady Endrét]], [[Szabó Dezső]]t és [[Móricz Zsigmond]]ot, akik közül Szabó Dezső népi szemlélete s parasztromantikája hatott a legtartósabban. A hazaiak közül [[Makkai Sándor]] járult hozzá leginkább eszmefejlődésükhöz ''Magunk revíziója'' (Kolozsvár 1931) című munkájával, de a székely írók is befolyásolták az Erdélyi Fiatalok faluszemléletét. Ez a program azonban csak átmenetileg tarthatta össze a főként középosztálybeli és falusi származású új főiskolás nemzedéket. A gazdasági válság éveiben a munkásság oldaláról indult erősebb szervezkedés az értelmiségi körökre is hatott, s mivel az Erdélyi Fiatalok kísérletei a munkásifjúság megnyerésére nem vezettek eredményhez, a magyar párti [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] és a [[Falvak Népe]] megalakulása után erről az oldalról érték bírálatok a lap régi vezetőségét. Ugyanakkor a lap főleg [[protestáns]] jellege és középutas ideológiája miatt a [[pápa (egyházfő)|pápa]] szociális enciklikái alapján álló katolikus ifjúság
Fejlődésének második szakaszában az Erdélyi Fiatalok behatóan foglalkozott a pályaválasztás és az elhelyezkedés kérdéseivel, az egyetemileg engedélyezett diákegyesület megalakításának előkészületeivel, oktatás- és nevelésügyi problémákkal. Bár szépirodalmi anyagot nem közölt, szívesen állt ki olyan akkor induló írók mellett, mint [[József Attila]], [[Szilágyi András]], [[Méliusz József]], [[Bözödi György]]. Az irodalom és társadalom kérdésében a lap szembefordult az erőltetett [[szociológia]]i vizsgálódással ([[Jancsó Béla]] cikke 1935-ben); ankétot indított az irodalomtanítás kérdésében, és követelte az erdélyi irodalom olvasókörének demokratizálását.
| |||