A '''csoportnyelv''' a nyelv egyes társadalmi csoportokon, továbbá foglalkozási és tudományágakon belül kialakult — a [[köznyelv]]től csak szókincsének egy részében eltérő — változata. A csoportnyelveknek két fő típusát tartják számon: a [[szleng]]eket (például a [[tolvajnyelv]]et, a [[diáknyelv]]et) és a [[szaknyelv]]eket (orvosi nyelv, bányásznyelv stb.) A csoportnyelvek legjellemzőbb sajátossága, hogy csak szókincsből állnak, nem önállóan beszélhető nyelvváltozatok, használatukhoz szükség van egy [[bázisnyelv]]re is. A csoportnyelv szélesebb társadalmi körben használt változata a [[rétegnyelv]].
A magyar nyelvészetben használt ''csoportnyelv'' szakszót a [[szociolingvisztika]] terminusai közül a [[regiszter]]nek és a [[szociolektus]]nak szokták megfeleltetni, bár ezekkel nem teljesen azonos fogalmat takar.
'''Források:'''
*A magyar stilisztika útja. Sajtó alá rendezte, a lexikont írta és a bibliográfiát öszeállította Szathmári István. Budapest, 1961.
*Grétsy László: A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége napjainkban. In: ''A magyar nyelv rétegződése. (A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadásai).'' I–II. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László. Budapest, 1988. 85–107.
