„Szabó István (műfordító)” változatai közötti eltérés

'''Szabó István''' ([[Bakonyszentkirály]], Veszprém megye; [[1801]]. [[július 4.]] – [[Kazár (település)|Kazár]], Nógrád megye; [[1892]]. [[ március 27.]]) műfordító, pap, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] és a [[Kisfaludy Társaság]] tagja.

Szabó János és Tárkányi Éva jómódú földműves szülők fia. Hat éves korában anyját, tizenegy éves korában apját is elvesztette. Előbb a pápai református kollegiumban tanult, majd 1812-ben gróf Eszterházy László, akkori rozsnyói püspök konviktusába vette fel. Középiskoláit Rozsnyón[[Rozsnyó]]n a prémontreieknél folytatta és fejezte be. 1819-ben a rozsnyói papneveldébe vették fel, 1826-ban felszentelték. 1827-től hét évig Karancskesziben (Nógrád megye)[[Karancskeszi]]ben káplán, utána három évig osgyáni[[osgyán]]i plébános-helyettesként működött. 1837-től [[Guszona|Guszonán]] (Gömör megye), 1842-től Pilisen[[Pilis]]en, végül 1857-től Kazáron[[Kazár (Nógrád megyetelepülés)|Kazáron]] volt plébános.

A görög klasszikusok szövegeinek prózai és verses fordításaival vált ismertté kortársai előtt. Egy időben a magyar irodalom legkitűnőbb hellenistájának tartották. Magyarra fordította [[Homérosz]] két nagy eposzát, az [[Iliász]]t és az [[Odüsszeia|Odüsszeiát]], valamint [[Aiszóposz]] meséit.