„2. zongoraverseny (Liszt)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
Ismét egy finom, csendes részlet következik, ami rövid zongorakadenciával indul, majd azzal is zárul. Maga a szakasz is rövid, amely lírai módon zárulva a felkészülést biztosítja az elkövetkező robusztus fináléhoz.
 
A két percnél is rövidebb befejező szakasz a zongora gyöngyöző játékával indul, de csakhamar bekapcsolódik a zenekar is, és hatalmas cintányér ütésekkel harsány indulóvá alakul a – darab elején, illetve eddigi részeiben egyébként líraiként megmutatkozó – főtéma. Liszt ezeket a hatásvadásznak is nevezhető befejezéseket Wittgenstein hercegné hatására alkalmazta, aki szerette az ilyen a harsány finálékat. <!--SzámosA szimfonikuskoncert műveennek alakultmegfelelően ilyenné, pedig más műve esetén mégharsány [[Richard Wagner|Wagnertutti]] is kifogásolta ezt a megoldást.NO, AZÉRT ENNEK NÉZZÜNK CSAK UTÁNA!!!!--> A koncert harsány tuttivalval, mintegy harci indulóként ér véget.
 
 
 
 
 
 
 
A [[Szimfonikus zenekar|zenekar]] hangszer-összeállítása: három [[fuvola]] (esetenként a harmadik [[piccolo]] is), két [[oboa]], két [[klarinét]], két [[fagott]], két [[kürt]], két [[trombita]], három [[harsona]], [[tuba]], [[üstdob]], [[cintányér]], [[Vonós hangszerek|vonósok]].