„Szvjatoszlav Teofilovics Richter” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Santafe (vitalap | szerkesztései)
Santafe (vitalap | szerkesztései)
→‎Művészete: bővítés
44. sor:
Utolsó évtizedeiben kedvenc uticélja [[Japán]] lett, ahol 1970-től hat hosszú turnén szerepelt. 1969-től játszott ''Yamaha'' márkájú zongorán, amit annyira megkedvelt, hogy a gyár hangszerei és technikusa minden külföldi útjára elkísérték<ref>Hálából több ingyenkoncertet adott a zongoragyár dolgozóinak.</ref>. Tehetségesen tanulta a nyelvet, és járta be Japán nevezetes helyeit. Talán a legmaradandóbb kultusza Japánban tapasztalható, [[diszkográfia|diszkográfiájában]] fellelhetők olyan hang- és filmfelvételek, amelyeket japán kutatók szovjet, majd orosz archívumokban találtak, és csak japán kiadásban ismertek. Az [[NSZK]]-ban 1971-ben lépett fel első ízben.
 
1986-ban, hetvenegy évesen két hónap alatt 20 hangversenyt ad olasz körútján, és befejezésül további hatot (tíz nap alatt) [[Mantová]]ban, majd Dániában koncertezik, útba ejtve Bécset. Mindezt kocsival. Az év második felében különleges útra vállalkozott. Hosszú szibériai autóutat tett, majd [[Habarovszk]]ból Japánban hajózott, és az ottani koncertjei után autóval utazott vissza Moszkváig. E különös szibériai koncertturné során a térképen alig található kis településeken (''Velíkije Luki, Naumovó, Orehovo-Zujevo'', stb.) adott -fillérekért- koncerteket. Ez az év kimeríti, a következő évben kevesebbet vállal, 1989-ben szívműtéten esik át (''coronaria bypass'' műtét), ezt követően fellépései ritkulnak. UtolsóKoncertjeit hangversenyétegyre nyolcvanévesengyakrabban adtaelhunyt barátai<ref>Neuhaus, [[LübeckPaszternak]]ben, [[Rubinstein]], [[Szaharov]], [[Kogan]])</ref> emlékére adja, [[Marlene Dietrich]] emlékének szenteli a berlini temetése napján (1992. május 6.) [[München]]ben adott koncertjét<ref>600 rózsát küldött a ravatalhoz</ref>.
 
1995. elején európai turnéra indul: Spanyolország, Portugália, Ausztria, Németország, ahol több városban is fellép. Márciusában Bécsben (a ''Konzerthaus''ban, és másnap a helyi ''Yamaha''-központ dolgozóinak játszik, majd a szokásos ''Rolandseck'' jótékonysági koncerten<ref>.Többször fellépett a bonni Rolandseck pályaudvar nagycsarnokában szegény gyerekek javára</ref> és Brémában játszik. [[Lübeck]]ben zártkörű koncertet ad zenész-növendékeknek. Senki nem sejti, hogy ez utolsó fellépése. Bár ősszel még többszöri halasztás után egy hónapos japán turnéra indul, nincs ereje játszani, és fellépés nélkül visszafordul. Ekkor lemondja minden tervezett koncertjét.
 
Repertoárjában kiemelt helyet foglaltak el Beethoven és Prokofjev, valamint [[Robert Schumann|Schumann]], [[Franz Schubert|Schubert]], [[Liszt Ferenc|Liszt]]<ref>1952-ben ''Grigorij Alekszandrov'' szovjet rendező ''[[Glinka]], a zeneszerző'' című filmjében el is játszotta ''Liszt'' szerepét.</ref>,[[Johann Sebastian Bach|Bach]], [[Claude Debussy|Debussy]] és [[Maurice Ravel|Ravel]] művei.
 
Ötvenöt év alatt több mint négyezer koncertet adott. Különc volt, öntörvényű, remeteéletet élt. Telefon helyett táviratot használt, a koncertek végén az újságírók és az autogram-vadászok elől megszökött, díjakat nem vett át pódiumon. Gyakran mondott le koncerteket, néha maga ellenőrizte (vízmértékkel a zongora beállítását), máskor váratlan helyeken, rossz hangszeren ingyenes előadást adott<ref>.Többször fellépett a berlini Rolandseck pályaudvar nagycsarnokában szegény gyerekek javára</ref>. 1992-ben alapítványt hozott létre (''Richter Foundation''). Fellépésein évtizedekig kis műanyag rózsaszín homárt, később gyapjú bárány-figura volt kabalaként a zsebében. 1983-ban mumpsz-fertőzést kapott, zenei hallása fél hanggal feljebb csúszott, és fényérzékeny lett, majdnem sötét termekben lépett fel. Rengeteget olvasott, elsősorban orosz és francia klasszikusokat, és imádta a filmeket, de televíziót nem engedett a szobájába, mert ''árt az egészségnek''. Nyakában egy [[Szergej Rachmanyinov]] özvegyétől kapott görög, később egy kopt (egyiptomi keresztény) keresztet hordott.
 
1996. nagy részét Franciaországban tölti, ősszel ''Bruno Monsaingeon''<ref>A francia író, hegedűművész a 20. század számos nagy zenészéről -köztük David Ojsztah, Glenn Gould, Yehudi Menuhin, Alban Berg, Ránki Dezső, Várady Júlia, Kocsis Zoltán.</ref> [[Antibes]]-i villájában. 1997. első három hónapjában itt készít el egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet Richterrel.
 
Majd visszatér Moszkvába, ahol 1997. VIII. 1-jén hunyt el. Moszkvai lakásán és személyes tárgyain (köztük [[Picasso]] egy képe) kívül vagyon nem maradt utána. Pénze nem volt, külföldi kezeléseit barátai finanszírozták, holott egy évente száznál több koncertet adó világhírű művész évi honoráriuma több millió dollár lehet. Richter nem tudta, kik kezelik bevételeit, ki fizeti számláit, mennyit kap a fellépésekért<ref>Életrajzírója K.A.Rasmussen arról ír, hogy a pénzügyek ''kezelője'' Nyina alkoholista színész unokaöccse, aki örökösként ma is a Richter jogdíjait kapja.</ref>. Szokatlan módon ''halála után'' a berlini orosz követség házasságlevelet adott ki Nyina Dorliak részére, aminek alapján ő végrendelkezhetett. Halála után (pár hónappal élte túl Richtert) a hagyaték a Moszkvai [[Puskin Múzeum]] tulajdonába került.
1997. VIII. 1-jén hunyt el Moszkvában.
 
== Felvételei ==