„Szerzetesség” változatai közötti eltérés

A világi papság egybeforrt az ekkor kialakuló uralkodói-hűbéri struktúrával, vezetőik a [[püspök]]ök kinevezése az uralkodótól függött, felszentelésük rítusa is azonos volt. Gyakran örökölték vagy vásárolták e címet, [[arisztokratá]]kat, [[vazallus]]okat iktattak püspöki tisztségbe, akiknek életmódja jobban hasonlított a [[lovag]]okéhoz, a [[hűbérur]]akhoz, mint az egyházi személyhez<ref>"Aquitania papsága ügyesebben szállt lóhátra, avatottabban bánt a fegyverekkel és az íjjal, mint ahogy a keresztény szertartásokat celebrálta." - írja egy korabeli szerző. Id.: G. RubyDuby</ref>. Hasonló életmódot folytatott a püspöki székhelyek papsága, a "klerikusok"<ref>L. [[klérus]].</ref>. A vidéki papság elöljárója ugyan a püspök volt, a templomok többsége és az eklézsiát életben tartó bírtok azonban a terület urának ([[kegyúr]]) adománya volt, ami erős egzisztenciális függést okozott. A püspökök feletti hűbérúri hatalom nem különbözött a hűbérurak, lovagok feletti uralomtól, a királyi adományok, birtokok fokozták a világi hatalomtól való függőséget, csökkentve a központi egyházi hatalmat. A [[pápa (egyházfő)|pápák]] ezért a rendek fontos támogatói lettek. Így egyre több rend közvetlenül a pápa irányítása alá került<ref>A [[Clunyi apátság]] már 910-ben.</ref>, az adott [[egyházmegye]] [[püspök]]ének nem volt hatalma a rend felett.