Lépcső lehet egyenes egykarú, amikor középvonala egy folytonos egyenest képez. Ilyen fajta lépcsőt rendszerint csak monumentális nagy épületeknél alkalmaznak, mint például az [[Országház]] esetében is láthatjuk. Egyenes többkarú lépcső középvonala egyenesekből álló tört vonalat alkot. A lépcső e fajtáját leggyakrabban készítik különösen az épületek főlépcsőinek alakjában. A [[genova]]i mintákra támaszkodó bérházaink boltozott lépcsői kétkarúak. A régibb időkből ránk maradt épületekben a háromkarú főlépcső az általános tipus, amely azonban gyakori az újonnan épülő házakban is. Egy lépcsőnek lépcsőházai rendszerint közelítően kvadratikusnégyzetes alaprajzúak; az egyik oldal az emeletek magasságában vízszintes síklapot képez, a többi három oldalon pedig egy-egy kar lépcsőfokai emelkednek. A szögletekben vannak a pihenők (podesztek). Háromnál több karú lépcsők csak szabálytalan, vagy sokszögű alaprajz mellett szokásosak. Nagyszabású épületeknél nem ritka az ötkaru lépcső, amely alulról egy széles karral indul és egy podeszttől felfelé két irányban ágazik el, rendszerint keskenyebb karokkal. (Ilyen a fővárosi Vígadó-épület főlépcsője is.) Az egyeneskaru lépcsőtől eltérően van kerekded lépcső is, amelynél a középvonal egészen, vagy részben görbe. Ily kerekded lépcsőt ugyancsak régi épületeink tartalmaznak. (Pl. az [[Andrássy út]]on lévő Oktogon-házak, melyeknél a lépcsőház félkör alaku.) Előnyük, hogy aránylag csekély helyet foglalnak el, de szembeszökő hátrányuk kényelmetlen voltuk. Félkör és egyenes vonal egyesítésével készítik a patkóalaku lépcsőt, amelyet leginkább melléklépcsőknél alkalmaznak. Igenszűk helyen, különösen tornyokban, a csigalépcső szolgál előnyösen, melynek alaprajza minimális sugarú kör. Az egyeneskarú lépcsők fokai nem mindig [[hasáb]]alakúak, hanem előfordul, hogy élük és hátsó lapjuk nem párhuzamos. Az ilyen lépcsőfok ékalakú. A kerekded lépcsőknél és különösen a [[csigalépcső]]knél az élek sugarasan helyezkednek el. Ezek tehát valamennyien ékalakuak.
