„Paganini-etűdök” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
== A zene ==
;1. etűd:
A g-moll, 3/4-es ütemű darabban Liszt Paganini ''V.'' és ''VI. caprice''-ának anyagát dolgozza fel (az eleje és a vége az ''V. caprice''-on, a közepe a ''VI. caprice''-on alapul). Az etűdben a [[Tremolo (zenei fogalom)|tremolójátéknak]] és a vele együtt éneklő dallamvezetésnek van szerepe, olyan a hatás, mintha két hegedű játszana egyszerre.
;2. etűd:
A Paganini ''VII. caprice''-átából feldolgozókészült Esz-dúr darabban a briliáns skálamenetek és a szédítő iramú oktávok megszólaltatása jellemző.
;3. etűd:
A gisz-moll darabban Lisztdarab, a Clochette-fantáziát''La használja felCampanella'', samelyben mint ilyen,Liszt a ''La CampanellaClochette-fantáziát'' egyhasználja verziójafel. Az etűd egyébként Paganini ''h-moll'' és részben ''D-dúr hegedűverseny''e fináléjának témáját dolgozza fel. A darab előadása olyan zongoratechnikai nehézségeket jelentett, hogyamire akkoriban csak az új Erard-féle zongorákonzongorák lehetettbiztosítottak lejátszanilehetőséget.
;4. etűd:
Az etűd Paganini ''I. caprice''-ának átdolgozása. A 2/4-es, E-dúr darab kottaképe meglepő: egyetlen öt vonalas rendszer ábrázolja mindkét kéz játszanivalóját, akár egy hegedűkottában.
;5. etűd:
Az ötödik darab Paganini ''IX. caprice''-ának átdolgozása. Ez az etűd ''La chasse – A vadászat'' néven ismert (E-dúr, 2/4), amelyben a fuvolák és a kürtök hangját utánozza Liszt („imitando il flauto”, „imitando il corno” utasításokkal). Miként a ''La Campanellát'', külön is játsszák.
;6. etűd:
 
== Források ==