„Gerhardinger Mária Terézia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sil (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
Sil (vitalap | szerkesztései) |
||
11. sor:
== Élete ==
1797-ben született Regensburg külvárosában, Stadtamhofban. A jómódú polgárszülők egyetlen gyermeküket a Notre-Dame nővérek iskolájában taníttatják. 1809-ben állami rendelettel feloszlatják a szerzetesrendeket. A 12 éves kislány lelki vezetőjének, Michael Witmannak, a későbbi regensburgi püspöknek a tanácsára tanítónői diplomát szerez és 15 éves korában tanítani kezd. Két évre rá megérik elhatározása: szerzetes akar lenni. Két tanítónő társával egyre nagyobb sikerrel tanítanak, és közben megkezdik szerzetesi életüket Wittmann irányításával, a Notre-Dame rend szabályai szerint.
1833-ban hivatalosan is engedélyt kap a működésre.
Kolostoruk és iskolájuk megnyitását I. Lajos bajor király trónralépése teszi lehetővé. Az új uralkodó azt vallja, hogy a társadalom egészséges növekedéséhez nélkülözhetetlen a kereszténység. Újra behívja az országba a ferenceseket, irgalmas nővérekre bízza Münchenben a betegápolást, és szerzetesnőket keres a leányok nevelésére.
Karolina és társai Neunburgban megnyitják az első szerzetesiskolájukat. A születőben lévő új szerzetesi közösség azonban ugyanebben az évben elveszíti lelki és szellemi támaszát, Wittmannt.
Sebastian Job, Wittmann jó barátja veszi ekkor pártfogásba őket. Anyagi támogatást szerez, Karolinát Ausztriába küldi a szerzetesközösségek tanulmányozására, s írásban is körvonalazza az Iskolanővérek szellemi-lelki arculatát. Egy év múlva azonban ő is meghal. Néhány hónap múlva az új szerzetestársulat megkapja működéséhez mind a királyi, mind a püspöki jóváhagyást.
1835-ben Karolina örökfogadalmat tehet, és fölveszi a Terézia nevet.
A gyorsan növekvő közösség Münchenben nyitja meg központi anyaházát, Terézia 1841-től innen irányítja a közösséget. Újabb és újabb házak nyílnak, először Bajorországban, majd az országhatárokon túl, sőt Európán kívül is.
Minden letelepüléskor ugyanaz a cél vezeti Terézia anyát: „Az óvodák, népiskolák és internátusok átvételével elsősorban buzgó édesanyákat akarok nevelni; főként az alsó és középső társadalmi rétegekből, akik az előkelő intézményekbe nem juthatnak be, s ezért mindeddig nélkülözték az igazi keresztény nevelést.”
Az 1850-esévekben kerül sor szabályzatuk megfogalmazására és elfogadtatására. Terézia a Notre-Dame szerzet szabályait és Sebastian Jób tanácsait is figyelembe véve új szabályzatot állít össze. Ezt IX. Pius pápa 1865-ben fogadja el és hagyja jóvá. A kongregáció ezzel végleg beépül az egyház szervezetébe, és minden erejével szolgálhatja a szegény gyermekek ügyét.
1872-ben Bismarck politikája a kolostorok feloszlatásához vezetett. Ekkor csupán Poroszországban 16 házukat szüntetik meg, az iskolákat államosítják.
E forrongó években nemcsak az iskolák, de a nővérek élete is gyakran forog veszélyben. A bátor és előrelátó Terézia kitartásra buzdít, és újabb országokban nyit házakat.
Halálakor, 1879. május 9-én a kongregáció 300 házában csaknem 2500 nővér szolgálja-neveli a szegény gyermekeket.
== Források ==
| |||