|
'''Gerhardinger Mária Terézia''', született '''Caroline Gerhardinger''' ([[1797]]. [[június 20.]], Stadtamhof, [[Bajorország]], [[Németország]] – [[1879]]. [[május 9.]], [[München]], Bajorország, Németország) a [[Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek]] tanítórend alapítója. [[II. János Pál pápa]] [[1985]]. [[november 17.|november 17]]-én [[boldog (vallás)|boldog]]gá avatta.
szül. Caroine Gerhardinger, 1797. június 20., Stadtamhof, [[Bajorország]], Németország,
halála 1879. május 9., Bajorország, [[München]], Németország.
A [[Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek]] tanítórend alapítója.
[[II. János Pál pápa]] 1985. november 17.-én [[boldog]]gá avatta.
[[Kép:St_Jakob_am_Anger_Grabmal_Gerhardinger_detail.jpg|thumb|Gerhardinger Mária Terézia sírhelye a St. Jakob Kolostor és intézet templomában, München]]
Polgári családból származik. A ''Szt. Augusztin kanonokrend'' tanítványa 1809-ig, amikor a bajor kormány bezárt minden szerzetesrendi intézményt. Karolina, más nővérekkel együtt új szerzetesrendet szeretett volna alapítani, mely Istennek és a keresztény oktatásnak szentelt. 1828-ban a [[Vatikán]] engedélyt kapott a bajor kormánytól és több vallási közösség újraindult. Karolina nővértársaival együtt egy felújított kolostorba költözött azzal a céllal, hogy új rendet alapítson ''Miasszonyunk Iskolanővérek'' néven. A Terézia szerzetesi nevet vette fel, de '''Jézus Teréziájá'''nak hívták az életével tanúsított odaadása miatt az "Áldott Szentségben igazán jelenlévő Krisztus" iránt. A [[Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek]] közösségi szabályzatát és szervezetét a Vatikán 1854. január 23.-án fogadta el. Ezt követően a rend gyors fejlődésnek indult. Terézia élete további részét e munkának szentelte.
== Élete ==
Született [[Regensburg]] külvárosában, Stadtamhofban született 1797. június 20-án. A jómódú polgárszülők egyetlen gyermeküket a ''Notre-Dame nővérek (ágostonos női kanonokrend)'' iskolájában taníttatjáktaníttatták. [[1809]]-ben államia bajor kormány rendelettel feloszlatjákfeloszlatta a szerzetesrendeket[[szerzetesrend]]eket. A 12 éves kislány lelki vezetőjének, Michael Witmannak, a későbbi regensburgi püspöknek a tanácsára tanítónői diplomát szerez és 15 éves korában tanítani kezd. Két évre rá megérik elhatározása: szerzetes akar lenni. Két tanítónő társával egyre nagyobb sikerrel tanítanak, és közben megkezdik szerzetesi életüket Wittmann irányításával, a Notre-Dame rend szabályai szerint.
1833-ban hivatalosan is engedélyt kap a működésre.
Kolostoruk és iskolájuk megnyitását [[I. Lajos bajor király]], trónralépéseaz teszi lehetővé. Az új bajor uralkodó azt vallja, hogy a társadalom egészséges növekedéséhez nélkülözhetetlen a kereszténység. Így [[1825]]-ös trónralépése után [[1828]]-ban több vallási közösség újraindul. Ez a helyzet teszi lehetővé Karolináék kolostorának és iskolájának megnyitását is. Karolina nővértársaival együtt egy felújított kolostorba költözött azzal a céllal, hogy új rendet alapítson ''Miasszonyunk Iskolanővérek'' néven. [[1833]]-ban hivatalosan is engedélyt kapnak a működésre.
Karolina és társai [[Neunburgban]] megnyitják az első szerzetesiskolájukat. A születőben lévő új szerzetesi közösség azonban ugyanebben az évben elveszíti lelki és szellemi támaszát, Wittmannt.
Sebastian Job, Wittmann jó barátja veszi ekkor pártfogásba őket. Anyagi támogatást szerez, Karolinát [[Ausztria|Ausztriába]] küldi a szerzetesközösségek tanulmányozására, s írásban is körvonalazza az Iskolanővérek szellemi-lelki arculatát. Egy év múlva azonban ő is meghal. Néhány hónap múlva az új szerzetestársulat megkapja működéséhez mind a királyi, mind a püspöki jóváhagyást.
1835-ben Karolina örökfogadalmat tehet, és fölveszi a Terézia nevet. Nővértársai '''Jézus Teréziájá'''nak hívták életével tanúsított odaadása miatt az „Áldott Szentségben igazán jelenlévő Krisztus” iránt.
A gyorsan növekvő közösség Münchenben[[München]]ben nyitja meg '''központi anyaház'''át, Terézia 1841-től innen irányítja a közösséget. Újabb és újabb házak nyílnak, először Bajorországban, majd az országhatárokon túl, sőt Európán kívül is.
Minden letelepüléskor ugyanaz a cél vezeti Terézia anyát: „Az óvodák, népiskolák és internátusok átvételével elsősorban buzgó édesanyákat akarok nevelni; főként az alsó és középső társadalmi rétegekből, akik az előkelő intézményekbe nem juthatnak be, s ezért mindeddig nélkülözték az igazi keresztény nevelést.”
Az 1850-esévekbenes években kerül sor szabályzatuk megfogalmazására és elfogadtatására. A [[Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek]] közösségi szabályzatát és szervezetét a Vatikán [[1854]]. [[január 23.|január 23]]-án fogadta el. Terézia a Notre- Dame szerzetszerzetesrend szabályait és Sebastian JóbJob tanácsait is figyelembe véve új szabályzatot állít össze. Ezt [[IX. Pius pápa]] 1865-ben fogadja el és hagyja jóvá. A kongregáció ezzel végleg beépül az egyház szervezetébe, és minden erejével szolgálhatja a szegény gyermekek ügyét.
1872-ben [[Bismarck]] politikája a kolostorok feloszlatásához vezetett. Ekkor csupán [[Poroszország]]ban 16 házukat szüntetik meg, az iskolákat államosítják.
E forrongó években nemcsak az iskolák, de a nővérek élete is gyakran forog veszélyben. A bátor és előrelátó Terézia kitartásra buzdít, és újabb országokban nyit házakat.
[http://saints.sqpn.com/saintt54.htm] Blessed Theresia of Jesus Gerhardinger
[[http://www.iskolanoverek.hu/belso.php?q=kongregacio/boldog_1.htm]] életéről a Patrona Hungariae Katolikus ÁltalánosiskolaÁltalános Iskola és Leánygimnázium, a rend budapesti intézményének honlapján
[[en:Karolina_Gerhardinger]]
[[de:Karolina_Gerhardinger]]
| 