„Halász Imre (hírlapíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Pályája: link |
→Pályája: cikkei |
||
7. sor:
A [[Pester Lloyd]] szerkesztését [[Falk Miksa]] vállalván el, 1868 márciusában Halászt hívta meg fő vezércikkírónak, ekkor kezdett idegen nyelven írni. Három évig volt a ''Pester Lloyd'' főmunkatársa, ezalatt ''(H)'' betű alatt jelentek meg cikkei. 1871 elején [[Andrássy Gyula]] gróf felszólítására átvette a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetését. Ettől kezdve működési tere Budapest és Bécs között oszlott meg; folytatta a politikai cikkek írását, de névtelenül és túlnyomóan idegen nyelven. Elkísérte Andrássyt 1871 nyarán az első salzburgi híres találkozóra. 1872 végén lemondott az államszolgálatról. Az akkor közreműködésével újjászervezett ''Ungarischer Lloyd''ban mint a lap egyik főszerkesztője, cikkek sorozatában fejtegette az ország politikai és pénzügyi rendezésének alapfeltételeit.
=== Cikkei ===
Cikkei a [[Schvarcz Gyula]] szerkesztette ''Uj Korszak''ban (1865-66-ban több cikke) és a ''[[Vasárnapi Újság (hetilap, 1854–1922)|Vasárnapi Ujságban]]'' (1866. Visszapillantás a gőzerő történetére, 1892. A koronázáskor 1867. jún. 8. sat.), a [[Budapesti Szemle|Budapesti Szemlében]] (1866. A népiskola a XIX. században Hollandiában, 1867. Angol büntetőjogi reform, 1878. Az oroszok fő néptörzsei s az orosz kormány nemzetiségi politikája, H. I. jegyek alatt), a Magyarországban (1867. A 67-es bizottság javaslata a képviselőházban sat.); írt még a Neue Freie Pressébe s a Schönberger által kiadott Börsen- und Handelsbericht c. pénzügyi szaklapba (1873-74); ez utóbbiba később (1879-től 1885-ig) Magyarország pénzügyi és gazdasági kérdéseit tárgyaló összes cikket (évenként 30-40-et) ő írta. A Nemzetgazdasági Szemlét (1874. júl.-dec.) szerkesztette a [[MTA]] nemzetgazdasági bizottságának megbízásából, mely őt még 1872-ben tagjává választotta; a nevezett szemlében két nagyobb tanulmánya jelent meg (Az 1871-74. pénzügyi gazdálkodásnak bírálata s Az 1875. fedezet és a pénzügyi kibontakozás). E szemle azonban a közönségnél nem talált visszhangra, ezért Halász 1874 végén megindította a ''Közérdek'' c. politikai napilapot, összeköttetésben a Deák-párt azon tényezőivel, melyekkel e pártot a végleges szétmállás ellen még biztosítani remélte. Mikor azonban a fúzió ténnyé vált, megegyezett [[Sennyey Pál]]lal egy haladó-konzervatív lap alapítása iránt. Ez új lap a ''Kelet Népe'' volt, melybe a ''Közérdek'' 1875. junius 13-i utolsó számával beolvadt. Az új lap főmunkatársa [[Kállay Béni]], a későbbi közös pénzügyminiszter volt, és Halász 1876. junius 6-án vette át a lapot, melyet 1878. december 30-áig, a lap megszűnéséig szerkesztett.
Azután Halász előkelő bel- és külföldi lapokba dolgozott; 1884-ben a György Endre által szerkesztett Nemzetgazdasági Szemlében megjelent tőle egy tanulmány (Egy pillantás a magyar pénzügyek jövőjébe), melyben a valutarendezés előfeltételeit is tárgyalja; írt még a Mende Bódog által szerkesztett Magyar Nemzetgazdába (1884. vagy 15 cikket; ezek közt terjedelmesebbek: Takarékpénztáraink reformjáról, A magyar vasuti kölcsönök egyesítéséről és conversiójáról, mely eszme később meg is valósíttatott). 1885-ben átvette a kiállítási sajtóügyet és e minőségben egy magyar, német, francia és olasz nyelvű kiállítási értesítőt adott ki, melyet vagy 800 európai nagy lapnak ingyen küldtek a kiállítás végéig. A kiállítás végén a magyar kormány javaslatára az Officier d'Academie érdemjelet kapta; végül cikkei a Magyar Szalonban (1888. Mikor én hírlapiró lettem, Politikai sajtónkról.) A Brockhaus Conversations Lexikonába cikkeket írt hazánk nemzetgazdasági és pénzügyi állapotairól. 1879 elejétől a Neues Pester Journal szerkesztőségének tagja, ennek Magyarországot érdeklő politikai és pénzügyi cikkei majd mind tőle származnak.
1896-tól 1900-ig főleg a ''Pesti Napló''ban jelentek meg írásai. Később történeti, politikai és jogi tanulmányokkal foglalkozott, a ''[[Nyugat]]'' munkatársa volt; ott jelent meg először ''Egy letűnt nemzedék'' (1911) című emlékirata. Ez után publicisztikai munkásságát 1912-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] Bródy Zisgmond-jutalommal tüntette ki. Mint hírlapíró a legkiválóbbak egyike volt; cikkeinek száma 5-6000-re tehető, melyek legnagyobb részt névtelenül jelentek meg.
== Művei ==
| |||