„I. Sándor havasalföldi fejedelem” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forrasmegjeloles |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
|}
'''I. Sándor''' vagy más néven '''Aldea Sándor''' ({{ny-ro|Alexandru Aldea}}), ([[1397]] – [[1436]]. [[december]]e) '''[[Havasalföld]] fejedelme''': [[1431]]. tavasz – [[1436]]. december között <ref
Valószínűleg [[Öreg Mircea|I. Mircea]] fejedelem természetes gyermeke volt, de a havasalföldi fejedelmi trónt [[Sándor moldvai fejedelem|Alexandu cel Bun]] [[moldova]]i fejedelem segítségével nyerte el. A trónra jutás körülményei mint az időpont is sajnos ismeretlenek – tény azonban, hogy az első iratot fejedelemként [[1431]]. [[július 14.|július 14-én]] bocsátotta ki.
Az is ismert tény, hogy ugyanebben az évben [[Luxemburgi Zsigmond]] tárgyalásokra hívta el [[Vlad Dracul]] fejedelmet a havasalföldi trón elfoglalásához.
Szintén ebben az évben, [[1431]]-ben Alexandru fejedelemnek komoly török invázióval kellett szembenéznie. Kétségbeesetten próbált szövetségeseket nyerni, ez meglátszik a brassóikhoz írt leveleiben is: {{idézet|(…) Tudjátok meg a törökök mindenhonan özönlenek a Dunán és jönnek az ország(om) ellen, hogy fosztogassanak és raboljanak; és siessetek minél hamarabb, nappal és éjszaka, hogy segítségemre jöjjetek; merthogy ha nekünk rossz lesz, nektek még rosszabb lesz majd, és siessetek ahogy tudtok; amennyi csak hadat összegyűjteni tudtok, hamarjában jöjjön; és amennyi még gyűlik, küldjétek utána. Gyorsan érkezzen. (…) De ha nem akartok jönni, mondjátok meg, tudjam mit cselekedjek.<ref
A segítség pedig megérkezett, nem csak a brassói úraktól, hanem barátjától, a moldovai fejedelemtől is. Harcokra azonban már nem került sor – legalábbis a történelmi források nem említik – valószínűleg kiegyezett a törökökkel. Alexandru fejedelem elment a török portára, befizette az adót és 20 nemes gyerekét ajánlotta tússzul 3000 rabért cserébe.{{idézet|(…) tudja meg maga, hogy mentem el [[Murat]] császárhoz, hogy esküdtem neki és hogyan beszéltem neki; tettem amit tettem és elmentem hozzás és adtam (záglógba) nemesek gyermekeit oda (…)– írta [[Rozgonyi István]] temesvári ispánnak.}}
| |||