„Teodosie havasalföldi fejedelem” változatai közötti eltérés
cikk inditas |
(Nincs különbség)
|
A lap 2011. május 18., 22:57-kori változata
Teodosie ( ? - 1522) Havasalföld fejedelme volt 1521-ben és 1522-ben. Neagoe Basarab és Despina Brankovic fiaként, a trónt apja halála (1521 szeptember 15) után foglalja el.[1] Teodosie ekkor gyerek volt (születési ideje ismeretlen), a tényleges uralkodó gyámként Preda nevű nagybátya 1521 szeptember 27-ig.[2]
Teodosie rövid uralkodását a havasalföldi urak intrikái jellemezték, mivel a nagy-munténiai bojárok ellenjelöltet állítottak fel ellenében VI. Vlad (Szerzetes Dragomir) személyében.[3] A magyar udvar azonban a Neagoe Basarab-al való jó kapcsolatokat követően egyértelműen annak fiát támogatta, annyira, hogy II. Lajos király így ír Szeben előjárójának:
„„Megértettem leveletekből azt a szerencsétlenséget amit az a bizonyos Szerzetes Dragomir csinált Teodosie-nak, Havasalföld fejedelmének, aki Teodosie törvényes örökös és egyben általunk [uralkodásában] megerősített Valachia fölött, úgy döntöttünk, hogy [neki] minden segítséget megadunk”[4]”
Vlad (Szerzetes) Dragomir azonban Preda halálakor váratlanul megtámadta Teodosie-t, akit új pártfogója, Mehmed beg menekített át a Dunán Nicopole városába. Ekkortól kezdve Teodosie már nem uralkodott, kivéve egy nagyon rövid időszakot 1522 elején.[5]
Haláláról nincsenek hiteles adatok, 1522 elején ismeretlen körülmények között halt meg.
- ↑ [prof. dr. Tiberiu Ciobanu: Vlad Dragomir Calugalul, Cele mai scurte domnii din Evul Mediu romanesc, Revista AGERO - http://www.agero-stuttgart.de]
- ↑ [A.D. Xenopol, Istoria românilor din Dacia traiana - 2. kötet 480. oldal ISBN-10 973-8979-00-5]
- ↑ [A.D. Xenopol, Istoria românilor din Dacia traiana - 2. kötet 480. oldal ISBN-10 973-8979-00-5]
- ↑ [Engel, Geschichte der Moldau und Walachei p. 202: "Ad Cibinenses, Ludovicus: Ex litteris vestris intelleximas calamitatem illam quam Calager ille Dragomir, Theodosio W. transalpino intulit. Qui quidem Theodosius, cum sit legitimus heres et per nos quoque confirmatus Voevoda transalpinus, statuimus ei omnem eventum succurere, 1521"] - részben latinból, részben a Xenopol féle román fordításból fordította magyar nyelvre a szerkesztő - egy szebb fordítás elférne.
- ↑ [Cronicile slavo-române din secolele XV-XVI. Publicate de Ioan Bogdan, ediţie revăzută şi completată de P.P. Panaitescu, Bucureşti, 1959]