„Várjobbágy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Várjobbágy'''nak /magyar latinság ''iobagiones castri''/ hívták a Szent István-i államszervezés idején a királyi [[vármegye|vármegyék]] egyik katonaelemét, akik csak hadiszolgálattal tartoztak a [[várbirtok]]ból kapott szolgálati birtokukért és az ispán vezetésével vonultak hadba. Hasonló elemek voltak az egyházi birtokok egyházi fegyveresei. Hozzájuk részben hasonló, de magasabb jogállású réteget alkottak a megyei [[udvarbirtok]]okon élő saját kisbirtokos [[királyi szerviens]]ek, akik a király zászlaja alatt harcoltak.
Ezek a rétegek kiemelkedtek a munkával és szolgáltatással tartozó, legtöbbször szolga állapotú [[várnép]]ek és [[szolgálónép]]ek közül. Eredetük a honfoglaláskori harcos középréteg, ekkor is ők alkották a társadalom középrétegét, később egy részükből alakult ki a [[magyar nemesség]] alsó rétege, a köznemesség, másik része a ''jobbágyparasztság'' része lett, amelynek nevét is átadta.
<ref name="Györffy:István:18.fejezet"> {{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 18 / Uralkodó osztály és világi birtok. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |id= ISBN 963 281 221 2}} </ref>
A várjobbágyoknak nem volt az utódaikra szabadon örökíthető birtoka, hanem a [[várbirtok]]ból részesültek szolgálati birtokban, amit azonban leszármazottjuk a szolgálattal együtt átvehetett. Nem az ispáni várban, hanem várjobbágyfalvakban éltek, ahol a [[várnép]]ek közül 2-5 család gondoskodott az ellátásukról, ezért nekik termelőmunkát nem kellett végezniük, csak katonai szolgálattal tartoztak, valamint jogállásuktól függően adózniuk kellett. Alapvetően eredetük szerint két réteget különböztethetünk meg közöttük. Az egyik a valószínűleg még [[Géza fejedelem]] által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a „Szent Király szabadjainak” (''iobagiones liberi Sancti Regis'') is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött ([[Szentkirályszabadja]]). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy néneveit viselő falvak is mint a ''Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely, stb''). Másik rétegük a 11-12. század folyamán a [[várnép]]ek közül szabadult fel és lett „keltjobbágyfiú (”iobagiones de canstrensibus excepti"). Az ő kötelezettségeik között szerepelt az [[ispán]]nak nyújtandó szállás és ellátás ([[descensus]]). A két réteg útja a 13. században ismét különvált. A szent király szabadjainak vagy egy részüknek sikerült bejutniuk az új köznemességbe, szolgálati birtokukat örökbirtokká változtatva, míg a keltjobbágyfiúk inkább a kialakuló [[jobbágy]]ság része.
<ref name="Fogalomtár">{{cite book|others=szerkesztette Bán Péter |title=Magyar történelmi fogalomtár |pages=194-195 |publisher=Gondolat, Budapest |year=1989 |id=ISBN 963 282 202}}</ref>
== Forrás ==
| |||