„Kelet-Poroszország” változatai közötti eltérés

A [[poroszok]]porosz eredetilega pogány,lettekkel és litvánokkal szlávrokon eredetűbalti népeknép voltakvolt, akiketmelyet [[Konrád lengyel fejedelem]] sikertelenül akart keresztény hitre téríteni, de nem járt sikerrel. Később a [[Német Lovagrend]] foglalta el aterületüket, és alapított itt területetállamot [[A Német Lovagrend kastélya Malborkban|Malbork (Marienburg)]] székhellyel, akikők megkezdtékkezdték meg a poroszok keresztény hitre térítését. Lengyelország és a lovagrend több háborút is vívott egymással, aennek területért,során példáulzajlott a [[Grünwaldi csata]] is, véglegesen csak a [[Második thorni béke]] rendezte a terület státuszát. A nyugati résztrész lengyel uralom alá helyeztekerült, míg keleten megmaradt a lovagrend uralma [[1525]]-ig. Közbenmegmaradt a lovagrend uralma. A közben megindult [[reformáció]] hatására a terület [[németek|német]] lakossága döntően [[evangélikus]]sá vált.

[[1616]]-ban a Brandenburgi Választófejedelemséggel perszonáluniót kötöttek, innentől kezdve a terület a Porosz Hercegség és a [[Hohenzollern-ház]] uralma alá került a terület. Lengyelország első, [[1772]]-es felosztása során a területPoroszország mindenekelőtt a régi, 1466 előtti területeit kapta vissza. Innentől kezdve nevezték Kelet-Poroszországnak, megkülönböztetésül [[Nyugat-Poroszország]]tól. K-Poroszország fővárosa [[Königsberg]] lett. A további felosztások révén területe tovább nőtt, gyarapodott. [[1824]] ásés [[1878]] között a két Poroszországot egyesítették, de későbbmajd ismét felosztották két különrészre részreosztották fel.

Az [[első világháború]] során azon kevés területek egyike volt, amelyet ha időlegesen is, megszálltak az [[antant]]hatalmak. A háború kezdeti szakaszában a keleti front legfontosabb csatáit itt vívták meg, a [[Második tannenbergi csata|Tannenbergi csatában]] a német csapatok megalázó vereséget mértek az orosz egységekre, majd kiszorították őket a tartományból. A versailles-i béke szerint népszavazást kellett kiírni a terület hovatartozásának kérdéséről, de a lakosok elsöprő többsége Németország mellett döntött. A területet elvágták az anyaországtól, [[Danzig]]tól nyugatra létrehoztak egy korridort, ezáltal Kelet-Poroszországból szárazföldön csak Lengyelországon áthaladva lehetett elérni a központi területeket. A [[Memel-vidék]]et francia csapatok szállták meg, majd azt annektálta [[1923Litvánia]] ésannektálta [[1939]] között [[Litvánia1923]]-ban.

[[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomra kerülése után itt is kialakították az új körzeteket, az úgynevezett ''Gau-Ostpreußen''-kat néven folytatódott a története, amelynekélén [[Erich Koch]] lett a vezetőjeGauleiterrel. EzutánMiután Hitler egyre inkább sürgette a Versailles-i békerendszer revízióját, külön figyelmet fordítva a [[Szudétavidék]], a [[Saar-vidék]], a Rajna menti demilitarizált terület és a lengyel korridor kérdésére is. [[1939]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-án]] Litvánia a német nyomás miatt átadta a Memel-vidéket a [[Harmadik Birodalom]]nak. A németek tovább követelték a danzigi kérdés megoldását, végül is ez lett az incidensegyik lettközvetlen aoka kezdeteLengyelország német megtámadásának, így a második világháború kirobbanásának. A második világháború vége felévégén a közelgő [[Vörös Hadsereg]] hírére a német hatóságok tömeges evakuálásba kezdtek, ami a történelem legnagyobb tengeri mentőakcióját eredményezte, a [[Hannibal hadművelet]]et eredményezte. Mintegy 2,2 millió civilt mentettek ki, és szállítottak el nyugatra. A hadművelet során történtek meg a legnagyobbvilág hajókatasztrófákeddigi mindmáig alegnagyobb világbanhajókatasztrófái, itt merült hullámsírba a [[Wilhelm Gustloff (hajó)|Wilhelm Gustloff]] és a [[Goya (hajó)|Goya]] hajók is.

A világháború után az egykori Kelet-Poroszországról úgy döntöttek a győztesek, hogy azt megsemmisítik, mivel szerintük az volt a német militarizmus és imperializmus fellegvára. A terület északi részét a SZU-hoz, míg nagyobbik, déli és nyugati felét Lengyelországhoz csatolták. [[1946]]-ban Königsberget átnevezték Kalinyingráddá. A még itt maradt németeket télen erőszakkal kitelepítették, tél idején hajtva őkettelepítették a későbbi [[NDK]] területére. Körülbelül 511 000 keletporosz civil ember vesztette életét a háborúban, majd az azt követő kitelepítésekbenkitelepítésben.

A háború után az NDK vezetése [[1950]]-ben elismerte az [[Odera]] - [[Neisse]] határt, majd az új [[Ostpolitik|keleti politika]] jegyében a hetvenes évek elején ezt tette [[Willy Brandt]] [[NSZK|nyugatnémet]] kancellár is.