„Kossuth Lajos emlékezete Erdélyben” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
 
A [[bécsi döntés]]sel Magyarországhoz visszacsatolt Nagyszalontán 1940 őszén Tóth András Kossuth-szobra visszakerült talapzatára, de a Kossuth-kultusz feléledésének egészében nem kedvezett a politikai légkör. [[Sándor József]], az agg [[EMKE]]-elnök [[Kolozsvár]]t az [[1941]]. [[március 15]]-i ünnepélyen megpróbálta ugyan – magasra emelve Kossuth poharát – felszólítani a magyar kormányt, hogy maradjon távol a németek háborújától, de ez a Kossuth-idézés immár pusztába kiáltott szó maradt. A magyarság is belesodródott a háborúba. Az "ellabancosodott szellem és közélet" ellen [[Szenczei László]] emelt szót ''Kossuth és Erdély'' c. cikkében, tiltakozva a [[duna]]i népek testvériségét sürgető száműzött államférfiú emlékének elhanyagolása miatt. "Erdély valamennyi népe számára – írta 1943-ban – újra végzetszerűen időszerű Kossuth és az ő eszmevilága. Csak az ő szellemi tarsolyában találhatunk írt Erdély bajaira és azokra a nagy problémákra, amelyek minden gondolkodó erdélyi embert foglalkoztatnak, bármily nyelven beszéljenek is."
[[File:Kossuth Lajos statue in Havad.jpg|bélyegkép|jobbra|Kossuth portrészobra ([[Havad]])]]
 
Új jelleget kapott Kossuth Lajos emlékezete a népi demokrácia 1945-ben kezdődő kísérleti szakaszában. Az [[MNSZ]] [[románok|román]]-[[magyarok|magyar]] együttműködést keresve felújította 1848-49 hagyományait, s a teljes Kossuth-kép helyreállítására előtérbe helyezte Kossuth és Bălcescu megegyezését s az emigrációban született [[Duna]]-konföderációs tervet. Az újra- és átértékelés körül támadt sajtóvita tisztázta a magyar demokrácia nagy személyiségének egyetemes nemzetközi jelentőségét. Kossuth halálának 60. évfordulója alkalmából [[Antal Árpád]] már félreértések nélkül emelte ki'' Kossuth Lajos a magyar népköltészetben'' c. írásában nemcsak a forradalmi kezdet harci derűjét és a [[Bach-korszak]]beli bús Kossuth-dalok titkos reménységeit, hanem hivatkozik a szomszédos népek dalkincsében megjelenő Kossuth-emlékekre is, mintegy igazolva, hogy "...a félbemaradt forradalom megvalósítása csakis az együtt élő és szomszédos népek testvéri összefogásának eredményeként jöhet létre".