„Kovács Dezső (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1887), [[magyar nyelv|magyar]]-[[latin nyelv|latin]] szakos tanulmányait a [[kolozsvár]]i Ferenc József Tudományegyetemen végezte (1891). Egykori iskolájában kezdte pedagógusi pályáját, hat év után választották meg rendes tanárrá (1897), majd a Református Kollégium igazgatója (1910-33). Nemzedékek egész sorát nevelte, tanítványai voltak: [[Áprily Lajos]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], [[Szabó Dezső]]. Közben lankadatlanul végezte irodalomszervező munkáját. 1899-től az [[EIT]] tagja, 1908-tól titkára, 1922-től alelnöke. 1910-től a [[KZST]] tagja.
== Munkássága ==
=== Szépírói munkássága ===
Már egyetemi hallgató korában feltűntek elbeszélései, karcolatai a kolozsvári és [[budapest]]i lapokban. [[Thury Zoltán]] és [[Petelei István]] bátorította írásra, [[Kiss József]] személyesen kereste fel [[bécs]]i katonáskodása idején s kért tőle írást [[A Hét (folyóirat, 1890)|A Hét]] számára. Két diákkori barátjával, [[Bede Jób]]bal és [[Fekete Nagy Béla|Fekete Nagy Bélával]] együtt Trifólium (Kolozsvár, 1891) c. közös elbeszéléskötetben jelentkezett, majd ''Kolozsvári Lapok'' címen szépirodalmi és társadalmi lapot indított (1898-99), kiforrott íróként mutatkozva be [[novella|novelláival.]]
9 ⟶ 13 sor:
Első önálló [[elbeszélés]]kötete, a bányász-tárgyú ''Apró komédiák'' (Kolozsvár, 1900) drámaiságával és mindenen átderengő humorával egyaránt a kritika elismerését váltotta ki, a Szabó Samu kollégiumi tanártársával együtt szerkesztett ''Mátyás király emlékkönyv'' (Kolozsvár, 1902) keretében pedig [[anekdota]]-feldolgozásaival aratott sikert. Mégis majd csak negyedszázad múlva lépett újabb gyűjteményekkel az olvasók elé az ''Apostolok és csavargók'' (Kolozsvár, 1924) és az ugyanekkor megjelenő ''Ballag már a vén diák'' c. köteteivel. A halálát követő esztendőben az [[ESZC]] adott ki válogatást írásaiból ''Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések'' c. alatt (Kolozsvár, 1936) [[Maksay Albert]] gondos, az író szociális érzékét előtérbe állító bevezető tanulmányával. Újabb válogatás elbeszéléseiből és anekdotáiból 1970-ben jelent meg a [[Kriterion Kiadó]] gondozásában, Nagy Géza bevezetőjével (A kísértő).
=== Írói szemlélete és eszköztára ===
Írói eszközeit tekintve a magyar próza realista hagyományait követte, tematikában, társadalombírálatban viszont az útkeresők közé tartozott. Az élet peremére szorítottak, földéhes mezőségi parasztok, napi gondokkal küszködő kispolgárok, hivatalnokok, meghasonlott művészlelkek, kétes egzisztenciájú kisemberek a hősei. Az írói szenvedély olykor lázító indulattá fokozza a szegények fölé hajló együttérzését. Determinisztikusan felfogott helyzetei némiképp [[Petelei István]] tragikus történeteire emlékeztetnek, ugyanígy a lélekrajzban is érezzük a jeles erdélyi novellista példaadását. Az ő elbeszélései azonban epikusabbak, párbeszédei nem olyan tömörek, mint a Peteleié, hiányzik belőlük [[Thury Zoltán]] drámaisága is. Maksay Albert így közelíti meg egyéniségét: "...élettartalma a teljességre törekvő látás volt, s ez nem elégedett meg a befelé szemlélődéssel, hanem utakat fürkészett a részletektől az egészhez, a kicsi dolgoktól az egyetemességhez, a saját szempontoktól a közösséghez, a lélek magányától a lelkek egyetértéséhez."▼
Írói eszközeit tekintve a magyar próza realista hagyományait követte, tematikában, társadalombírálatban viszont az útkeresők közé tartozott. Az élet peremére szorítottak, földéhes mezőségi parasztok, napi gondokkal küszködő kispolgárok, hivatalnokok, meghasonlott művészlelkek, kétes egzisztenciájú kisemberek a hősei. Az írói szenvedély olykor lázító indulattá fokozza a szegények fölé hajló együttérzését.
▲
=== Esszéi, kritikái, portréi ===
Említésre méltó pályakezdő irodalomesztétikai értekezése, ''A dráma és regény határa'' című (Kolozsvár, 1894), mint ahogyan érdemesek a számbavételre korabeli lapokban eltemetett [[színház|színikritikái]] s még inkább nagy [[színész]]egyéniségekről – [[Szentgyörgyi István]]ról, [[Blaha Lujza|Blaha Lujzáról]], [[Laczkó Aranka|Laczkó Arankáról]], [[Poór Lili]]ről – készült [[portré]]i. Utolsó éveiben egy erdélyi irodalmi [[lexikon]]hoz gyűjtött anyagot; jegyzetei a készülő munkához hagyatékában találhatók.
| |||