„Aszalás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: bar:Kletze; kozmetikai változtatások |
|||
1. sor:
[[Fájl:Dry fruit.jpg|
Az '''aszalás''' egy alapvetően [[gyümölcs]]tartósítási eljárás. Ennek eredményeként a kezelt gyümölcs összetöpped, elveszti
== Kezelési eljárás leírása ==
Megfelelő éghajlaton, sivatag közelében az aszalás a [[Nap]] segítségével történt az [[ókor]]ban, [[közép]]korban. Egy tiszta ponyvát esőtől védhető, szellős helyen kiterítettek; az aszalásra szánt gyümölcsöt megfelelő távolságra egymástól a ponyvára helyezték, s hagyták, hogy a Nap kiszárítsa. A minőséget ízleléssel ellenőrizték. Régről ismert aszalt gyümölcsök pl. a [[mazsola]] (szőlő), [[füge]]. Ezt a ''hagyományos'' eljárást még manapság is sok helyen használják korszerű berendezések hiányában pl. házaknál.
A ma általánosan ismert eljárás ''lényege'', hogy közepesen meleg eszközzel (régen kihűlő kemencében, ma speciálisan erre készített készülékkel) lassan kiszárítják a megfelelően előkészített gyümölcsöt. A szárítási folyamat során a [[C-vitamin]]nak akár a fele, a [[béta-karotin]]-tartalomnak pedig az ötöde is veszendőbe mehet.
Az aszalás ma ismert legkorszerűbb módszereinél kevésbé drasztikus hőkezelést alkalmaznak. Így a gyümölcs értékes [[enzim]]jei, [[vitamin]]jai (a C-vitamin kivételével), nem bomlanak el és az eljárás folytán elvesztett [[víz]] hiánya miatt koncentráltabban vannak jelen. Eközben a víz hiány és a magasabb
A fagyasztva szárítás ([[liofilizálás]]) a fagyasztók használata óta terjedt el világunkban. Ezen eljárás során a gyorsfagyasztáskor képződött jégkristályokat alacsony hőmérsékleten távolítják el, s így a C-vitamin-veszteség minimálisra csökken.
| |||