„Edo-kor” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Tokugawa_Ieyasu2.JPG|bélyegkép|200px|jobbra|[[Tokugava Iejaszu]], az első Tokugava sógun]]

Az '''Edo-kor''' (江戸時代, Edo dzsidai) vagy '''Tokugava-kor''' (徳 川時代, Tokugava dzsidai) a [[Japán történelme|japán történelem]] korszaka ([[1600]]–[[1867]]), nagyjából egybeesik a Tokugava-sógunátus ([[Edo-bakufu]]) uralmával. Az 1637–38-as [[simabarai felkelés]] nyomán betiltották a [[Kereszténység Japánban|kereszténységet]], 1639-től érvénybe lépett az [[Japán izoláció|izoláció]], s a külkapcsolatok (csupán a hollandokkal és a kínaiakkal) [[Dedzsima]] szigetére korlátozódtak. A megmerevedett rendszert már a 18. századtól a városokba költöztetett [[szamuráj]]ok eladósodása, a [[sógunátus]] és a [[daimjó]]k anyagi gondjai, aszályok és parasztlázadások gyengítették. A 19. század elejétől mindehhez járult a külső fenyegetés: orosz és angol hajók jelentek meg a part menti vizeken, majd 1853-ban az amerikai [[Matthew Calbraith Perry|Perry sorhajókapitány]] fenyegetőzése végképp leleplezte a [[bakufu]] tehetetlenségét. A nyugati országokkal kötött egyenlőtlen kereskedelmi egyezmények ([[Townsend Harris]]) aktivizálták az ellenséges [[daimjóbirtok]]ok szamuráj hivatalnokait, akik bakufu- és külföldellenes éllel ([[szonnó dzsói]]) előkészítették azt a [[Meidzsi-restauráció]]t, amely paradox módon véget vetett az elszigeteltségnek, és a császári uralom visszaállításával (1868) bevezette az országot a modern nemzetek közösségébe.