„Geregye Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Birtokai: egy kicsit még rendezettebb és kevésbé redundáns |
|||
10. sor:
Apja [[Geregye nembeli Écs]] volt. A fennmaradt adatokból következtetve valószínűleg ő lehetett az az ''Ecce comes'', aki [[1215]]-ben kolozsi ispán volt.
Pál vitézi pályafutását [[Dalmácia|Dalmáciában]] kezdte, még [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] trónra kerülése előtt. [[1229]]-ben a trónörökös, a későbbi [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király mellett Galíciában harcolt, részt vett az orosz (halicsi) hadjáratokban. [[1230]]-ban az osztrákok ellen harcolt és az osztrákok által elfoglalt [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő várát]] visszavette. [[1236]]-ban IV. Béla trónra kerülése után kapta a királytól a [[Bihar vármegye|bihar megyei]] Kis-Jenőt, amelyhez akkor még [[Szakadát]] község is hozzátartozott. [[1238]]-ban már [[Fejér vármegye|Fejér megye]] ispánja és [[Vas vármegye|Vas megyében]] a királyi földek visszavételére kiküldött bíró volt. Határszéli várakat foglalt vissza királyának a németektől. IV. Béla hálás volt hű és vitéz segítségéért. A nagy pusztulás után gazdátlanul maradt földekből Bihar megyében és a Szamos környékén hatalmas birtokokkal ajándékozta meg.
[[1241]]-ben, a [[Tatárjárás]]kor a [[Duna]] vonalát védelmezte, a lakosság menekülését segítve. A tatárjárás után a [[Tiszántúl]]on és [[Erdély]]ben az ország újraszervezését segítette. A tatár sereg kivonultával a Tisza keleti mellékére és Erdélybe sietett, s itt megfékezte, illetőleg kiirtotta az elszaporodott rablókat, a kipusztult helyekre új lakókat telepített, sóbányákat nyittatott, műveltetett, és így nagy része volt e terület újjáépítő munkájában.
[[1246]]-ban harcolt [[II. Frigyes osztrák herceg]] ellen is, osztrák fogságba jutott, melyből magát és 7 más magyar társát 1000 ezüstmárkáért váltotta ki.
[[1248]]-tól országbíró lett, s ezzel együtt a '''zalai ispánságot''' kapta, mely méltóságot [[1251]]-ig viselte. Pál országbíró nevét [[1258]]-ban említették utoljára, amikor békéltető volt a [[Telegdy család]] és Solymos ura János fia Miklós közt a Bihar megyei [[Vársonkolyos]] környékére eső erdőkért folyt perben. [[1271]]-ben már halott volt.
| |||