„Beaujolais” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: lb, de, eo, ja, no, fi, sv, an, it következő módosítása: zh:博若萊葡萄酒 |
a Dátumok előjavítása kézi botszerkesztéssel: számmal jelölt hónapnevek feloldása, szóköz és pont pótlása/törlése, nullátlanítás, nagykötőjel, 1-je j-sítése |
||
23. sor:
A terület első szőlőültetvényeit a [[Római Birodalom|rómaiak]] telepítették a [[Saône (folyó)|Saône folyó]]völgy mentén haladó kereskedelmi útvonal mellett. A legnemesebb római kori dűlők a [[Mont Brouilly]] lábaira felkúszó ''Brulliacus'' és ''Morgon'' ültetvények voltak. A [[7. század]]tól egészen a [[középkor]]ig [[Bencések|Bencés szerzetesek]] művelték a szőlőskerteket és ők foglalkoztak borkészítéssel is. A [[10. század]]tól a régió a Beaujeu-i [[földesúr]] birtokában volt, aki a [[15. század]]ban átengedte Burgundia hercegének. Beaujolais alacsony alkoholtartalmú, rövid eltarthatóságú borai hosszú ideig csupán a [[Saône (folyó)|Saône]] és a [[Rhône]] folyóparti településekbe és Lyon városába jutottak el. A [[piac]] növekedését a francia [[vasút]]hálózat kiépülése eredményezte; ez nyitotta meg [[Párizs]] kapuit a beaujolais-i borok előtt, a [[19. század]]ban.
A borvidék legismertebb bora – a ''Beaujolais nouveau'' – sikertörténete az [[1941]]-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok fogalomba hozatalának legkorábbi dátumát – ez minden évben november 15-e. „Vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a ''Beaujolais nouveau'' egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába.”<ref>Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007.
=== A gamay szőlő ===
79. sor:
=== Beaujolais Nouveau ===
A ''Beaujolais nouveau'' korai története a 19. század végére vezethető vissza, amikor a Saône-völgy pincészeteiből az újbor első palackjai Lyon bisztróiba megérkeztek. Érkezésük után nagy táblák hirdették, ''"Le Beaujolais Est Arrivé!"'' – ''"A Beaujolais megérkezett!"'' Így vette kezdetét a sikeres szüret örömére rendezett ünnepség. A borászok között kialakult „gyorsasági verseny” szabályozása érdekében jelent meg 1941-ben az a helyi borvidéki rendelet, amely november 15-ét jelölte meg az újbor forgalomba hozatalának legkorábbi időpontjaként. Az 1960-as évekig „a szállítás, meg a világ felgyorsulásáig a Beaujolais kóstolgatása mindösszesen a lyoniak kiváltsága volt, aztán [[1970]]-ben [[Georges Dobeuff]], helyi borkereskedő Párizsba is küldött egy palackkal, "Az új Beaujolais megérkezett" felirattal.”<ref name=autogenerated2>Stevie Kraft: ''Amire az egész világ gerjed ilyenkor'', Borravaló 2008. március 11.</ref> A régi szlogen Párizsban is bevált, és az újbor fogyasztás szokása világszerte egyre népszerűbb lett. (A ''Beaujolais nouveau'' elnevezés, a felújított [[reklámszöveg]] és a teljes [[marketing]] kidolgozása George Duboeuf nevéhez fűződik.) [[1985]]-től az ''[[Institut National des Appellations d'Origine]]'' (a Nemzeti Eredetmegnevezési Intézet, INAO) új rendelete november 15. helyett, minden november harmadik csütörtökére tette át a ''Beaujolais nouveau'' forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát; így a nemzetközi piacokon értékesített bor első palackjai éjfél után hagyhatják el a raktárakat, a belföldi szállítmányok pedig a pincészeteket. [[2007]]-ben már 120 országban volt „a társasági élet egyik eseménye a híressé vált újbor forgalmazásának kezdete, ahol a forgatókönyv szerint az egész világon egyszerre hangzik fel: »''Le Beaujolais Nouveau est arrivé!''«” <ref name=autogenerated1>T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007.
Ma, a teljes régió bortermelésének egyharmada ''Beaujolais nouveau''-ként kerül forgalomba; ''Nouveau'' a régió teljes Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages AOC besorolású területein készíthető. A szőlőt augusztus végén, szeptember elején szüretelik, rövid erjesztés után préselik, utókezelik, és a szüret után hat héttel már palackozzák. Ez a gyorsaság a ''Beaujolais nouveau'' jellegzetessége; minden évben ez az első forgalomba kerülő francia bor. Az eljárás fontos eleme az úgynevezett széndioxidos maceráció, aminek a lényege, hogy a szőlőt óvatosan kezelik (ne repedjen meg a héj, mert akkor beindul az erjedés és az esetleges oxidáció), majd a tartályban széndioxiddal kiszorítják róla a levegőt. Így az erjedés magában a bogyóban indul meg és a friss, primőr ízek gyakorlatilag "kirobbannak" a gyümölcsből. Az eddigi eladási csúcsév [[1992]]. volt.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> „Mit várjunk a Beaujolais nouveau-tól? … A válasz évről évre megismétlődik: egyszerűséget, vidámságot, friss, ropogós savakat, illatos virágok kavalkádját és sok gyümölcsösséget. Amit pedig mindenképpen tanácsos megfogadni: az év végére (de legkésőbb a következő Húsvétig) lehetőleg fogyasszunk el minden újbort az adott évjáratból!”<ref name=autogenerated1 />
121. sor:
* K. MacNeil: ''The Wine Bible'' 220-225. oldal, Workman Publishing 2001 ISBN 1563054345 {{en}}
* T. Stevenson: ''"The Sotheby's Wine Encyclopedia"'' 165-168 oldal, Dorling Kindersley, 2005. ISBN 0756613248 {{en}}
* T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin:''Gasztronómia'', 2007.
* További szőlőfajták A-tól, Z-ig [http://www.bbkvtar.hu/bor/bor4.html]
* Stevie Kraft: ''Amire az egész világ gerjed ilyenkor'', Borravaló 2008 március 11. [http://borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=33119&bejcim=Amire_az_egesz_vilag_gerjed_ilyenkor&todo=/]
| |||