Az ''arány'' szerepe a költészetben, kevésbbé világos, pedig itt is nagyfontosságú. Az ''arány'' az, amely a dalnak épp úgy megadja a tetszetős méreteket, mint bármely más műnek. Főleg a [[dráma | drámában]] majdnem ki lehet számítani az egyes fölvonások és jelenetek közti arányt. Elterjedt a hosszú [[expozicióexpozíció]] a gyors és csattanós befejezés mellett. De az ízlés változó: a régen divatos öt felvonást a négy, majd később a három [[felvonás]] váltotta föl. Így az ''arány'' a jellemeknek egymáshoz viszonyulásában, a párbeszédek méreteiben és sok egyébben is mutatkozik. Az ''arány'' figyelmen kivül hagyása sok tehetségnek kárára vált. Néha az ''arányosságot'' el lehet túlozni, ilyenkor mesterséges, fagyos, visszatetsző ''arányosság'' lesz belőle. A [[Franciaország | francia]] ízlés néha túlzó az arányosságban. Az angol ízlés néha túlzó a [[szabadság]]ban és az [[aránytalanság]]ban.