Antium
Antium (ma Porto d’Anzio illetve Anzio), ókori város Rómától délre. Nero szülővárosa.
Fekvése szerkesztés
A tengerbe nyúló sziklacsúcson feküdt Latiumban, Rómától délre.
Történelme szerkesztés
A monda szerint Odysseus és Circe egyik fia alapította. Sokáig volt etruszk kalózok székhelye volt. Tarquinius Superbus a latin szövetségbe vonta, de majd a volscusokhoz pártolt és ezek főhelye lett, Kr. e. 468-ban azonban meghódították a rómaiak s gyarmatosították. Kr. e. 338-ban történt második bevétele után elvesztette összes hadihajóit - ezeknek orrát Rómába vitték a szónoki szék díszítésére (innen származik a rostra név). A köztársaság végén ismét jelentőségre tett szert, mint a római nagyok kedvelt tartózkodó helye.[1]
Látnivalói szerkesztés
Híres temploma volt ott Aesculapiusnak, Neptunusnak és Fortunának, fényes palotája Nerónak, aki itt született. Romjai közt találták meg a belvederi Apollót. Itt ásták ki 1894-ben Theodoricus palotáját, amelyet eleinte Jupiter Anxur templomának hittek.
Antium hajdan etruszk kalózfészek, majd a latin szövetség tagja, később a volszkok főhelye, végül római gyarmat és kedvelt tengerparti nyaraló hely volt. A nyugat-római birodalom bukása után kikötőjével együtt elpusztult. A pompás római nyaralók romjai közül sok értékes műkincs került már napvilágra, melyek legnevezetesebbike a Belvederei Apollo és az antiumi leány.[1]
Az antiumi leány szerkesztés
Antiumban talált márványszobor, amely 1909 óta a római Museo déllé Terme egyik dísze. Valószínűleg Lysippus egyik követőjének munkája Kr. e. a 3. századból. Festői redőzetü ruhában, élénk mozgásban levő leányt ábrázol, kezében áldozathoz szükséges eszközökkel.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.