Wikipédia

Bésszoszok

ókori trákok közé tartozó harcos nép

A Bésszoszok (/ˈbɛsaɪ/; ógörögül: Βῆσσοι, Bēssoi vagy Βέσσοι, Béssoi) trák törzs volt, amely a történelmi Trákiában a Hebrosz felső völgyében és a Haemus és a Rodope hegyvonulat közötti területeken élt.[1]

A Bessi (Bésszoszok) törzs regionális elhelyezkedése, a hegyekben és a Dii törzs északnyugati részén.

Földrajzi Elhelyezkedésük szerkesztés

A Bésszosz törzs pontos földrajzi elhelyezkedése még mindig nem tisztázott. Hérodotosz szerint a Bésszoszok a Satrae legmagasabb csúcsait foglalták el Délnyugat-Trákiában. Polübiosz azonban nem a hegyekbe hanem a Dentheleták és az Odrissziaiak közötti síkságra teszi őket. Sztrabón a Geographica című művében leírja, hogy a Besszoszok egy olyan vidéket laktak amely a Hébros forrása közelében kezdődött, és kiterjed egészen a Haemus és Rhodope hegyláncok közötti felföldekre, nyugatról pedig a Paeoniakkal és az Illír Autariatae és Dardán törzsekkel határosak. Sztrabón szerint a Bésszoszok az Odriaiakkal és a Szapaiakkal is határosak voltak.[2] Vannak arra utaló jelek is, hogy a Bésszoszok fokozatosan betelepültek a Hébros és a Tonsus közötti alföldre Philippopolis és a mai Pazardzsik közelében, következésképpen Beroe közelében kelet felé terjeszkedtek.[3]

A régészeti és epigráfiai bizonyítékok fényében a modern tudósok számos elméletet fogalmaztak meg a Bésszoszokhoz kapcsolódó földek elhelyezkedéséről a római birodalom idején -akkoriban Bessica néven illetett terület -. Az első nagy paradigma, amelyet eredetileg Gavril Katsarov terjesztett elő, nagyrészt egybeesett az ókori beszámolókkal, bár később Georgi Mihailov kibővítette, hogy a Bésszoszok magjától keletre fekvő Philippopolisszal és a környező vidékekkel is egybeesett, valamint a mai Yakoruda déli részén fekvő területet is magába foglalta. A paradigma ezután azt állítja, hogy Traianus római császár uralkodása alatt a terület közigazgatásilag Philippopoliszhoz került, a császár trákiai urbanizációs projektjeinek következményeként. Másrészt Margarita Tacheva azt javasolta, hogy a római Bessicának nem volt polgári központja, és a Rodope, a Rila és a Strandzha hegység körül helyezkedett el. Majd azzal érvel, hogy a régió közigazgatásilag Philippopoliszhoz tartozott Vespasianus uralkodása alatt, majd később Traianus alatt felosztották és beolvasztották a Scupi, Serdica és Philippopolisz közigazgatási egységekbe. Míg ez a két paradigma uralja a tudományos életet, egy harmadik, Peter Delev által bemutatott elmélet azt állítja, hogy Bessica-nak a Rila-hegység északi lábánál volt a központja, és a terület további része a Rodope hegységen kívül helyezkedett el.[3]

Történelmük szerkesztés

Hérodotosz szerint a Bésszoszok a Szatrák egyik altörzse vagy ága voltak, amely szorosan kötődött Dionüszosz kultuszához, és az Istennő szavainak értelmezéséért volt felelős az istenség szentélyében, amely a törzs által lakott föld legmagasabb csúcsain helyezkedett el.[4] [5]A Bésszoszok prófétai szerepe a kultuszukban sok tudóst arra engedett következtetni, hogy eredetileg talán egy papi kasztot képviseltek a Szatra törzs nagyobb csoportján belül[6], és hogy a közösséghez való tartozás szorosan összefonódott kultikus szerepükkel és Dionüszosz szentélyének fenntartásával.[7]

Kr. e. 340 körül Antipatrosz és Parmenion makedón hadvezérekről feljegyezték, hogy katonai hadjáratokat folytattak a Tetrakomán földjén, II. Fülöpnek Makedón király a különböző trák nemzetségek ellen vezetett hadjárata során.[8] Sztrabón úgy vélte, hogy a fent említett törzsi csoportok azonosak voltak a Bésszoszokkal, akiket szintén Tetrakoma néven említ.[9]  A források modern olvasata szerint azonban lehetséges, hogy a Tetrakomaiak és más, a Bésszoszokkal kapcsolatba hozott trák csoportok eredetileg kisebb törzsek voltak, amelyek később egy Bésszoszok vezette törzsi konglomerátum részévé váltak, másrészt az is lehetséges, hogy a Bésszoszok törzsi elnevezés (és annak változatai) később nem hordozott valódi etnikai jelentést, és a klasszikus források a délnyugat-trákiai magaslatokat lakó különböző trák törzsekre egyaránt alkalmazták.[7]

Hasonlóképpen, a Dii-kről úgy vélik, hogy a Bésszoszokkal rokonok, mivel az idősebb Plinius a Diobessoi népnevet jegyzi fel. Később, Kr. e. 184-ben vagy 183-ban a Bésszoszok azon trák törzsek között tűnnek fel, amelyeket V. Fülöp makedón király támadott meg. A makedón királynak sikerült benyomulnia a Hébrosz völgyébe, és elfoglalta Philippopoliszt, ahol helyőrséget állított fel, amelyet később az Odriaiak űztek el.[2]

A Bésszoszok a történelemben a terjeszkedő római állammal való konfliktusaikban és a római Macedónia Provincia i. e. 146-ban történt megalakulásában nyerték el legnagyobb jelentőségüket. Kr. e. 106 és 100 között a Bésszoszok fegyveres konfliktusba kerültek Marcus Minucius Rufus konzullal, aki a trákok elleni hadjárataiban olyannyira kitűnt, hogy Delpho népe lovas szobrot emelt a tiszteletére. A szobor kétnyelvű feliratot viselt, amely a konzulnak a kelta Scordisci törzs és a "Bésszoszok és a többi trák ellen aratott győzelmét" jegyezte fel. (pros Bessous [k]ai tous loipous Thrai[kas]) Egy gyakorlatilag ugyanilyen szobor felállítását Europusban is feljegyezték. E szobrok eltérő elhelyezkedése arra utal, hogy a konfliktus földrajzilag széleskörű volt, és a Bésszoszok katonai mobilitásáról is tanúskodik, a feliratok a Bésszoszok bemutatásában is változást mutatnak, akiket a trákok közül a legerősebbnek ábrázolnak.[5]

Kr. e. 72-ben, miután VI. Mithridatész Eupator és seregei visszavonultak Bithüniába, Trákia Macedónia prokonzuljának, Marcus Terentius Varro Lucullusnak a kezébe került, aki hadjáratot indított a trákok ellen, és leigázta a Bésszoszokat, valamint elfoglalta Uscudama települést ami az egyik Bésszosz törzsi központ volt.[10]

Kr. e. 29-8-ban Marcus Licinius Crassus elvette a Bésszoszok szentélyét, és a Bésszoszokkal riválisainak és a rómaiakkal szövetséges, az Odriaiaknak adta. Válaszul Vologaesus pap Kr. e. 15 körül összefogta a Bésszoszokat, és számos katonai győzelmet aratott az Odriai nemesek, Rhascyporis és Rhoemetacles ellen. Ez a konfliktus tovább erősíti azt a tézist, hogy a Bésszoszok identitása a teljes római leigázás előtt erősen kötődött és gyökerezett Dionüszosz szentélyéhez, és hogy a szomszédos rómabarát trákokkal való rivalizálásuk megerősítette ezt a törzsi és földrajzi identitást. Appianus szerint a Bésszoszok megadták magukat Augustusnak.[11]

A rómaiakkal való szembenállásuk eredményeként a Bésszoszok ábrázolása megváltozott, ami a harcias és rabló természetüket hangsúlyozta. Sztrabón úgy említi a törzset, hogy "Rablók akiket még a rablók is rablónak neveznek". [12]A Bésszoszok sztereotipikus képe a trákiai őslakosok egészére is jellemzővé vált, amint azt egy Kr. u. II. századi, a Hispania Tarraconensisben található Váliából származó falfestmény is bizonyítja, amely egy ésszoszt ábrázol más, a rómaiak számára egzotikus népek mellett. A Bésszoszok etnonimája egyre kevésbé kapcsolódott a törzshöz és eredeti földrajzi elhelyezkedésükhöz, hanem általánossá vált a balkán déli részén élő, vagy pásztorkodó népekre,[5] hasonló képpen mint jóval késöbb a Vlach szó, azzal a különbséggel, hogy ez specifikusan a balkán déli részén elő népet jelent.

A rómaiakkal való konfliktusaik következtében a Bésszoszok egy részét erőszakkal áttelepítették Dobrudzsa vidékére, és a költő Ovidius feljegyzett egy Konstanca közelében élő Bésszosz közösséget. [13]Az epigráfiai elemzések szerint a római császári haditengerészetben mintegy 40-50 Bessi vagy Bessus népnevet viselő személy szerepelt, míg a szárazföldi segédhadseregben 22, az equites singulares Augusti kötelékében 5-7, a pretoriánus gárdában pedig még kevesebb.[13] A Bésszoszok jelentős jelenlétének egyik magyarázata a haditengerészetben az lehet, hogy a Dobrudzsába áttelepített ágból származnak, és így hozzászoktak a hajózáshoz; az a tény azonban, hogy a Bésszoszok nem értek el magas rangokat a haditengerészetben, arra utal, hogy valószínűleg nem rendelkeztek korábbi tapasztalattal a hajózás terén. Így lehetséges, hogy a Bésszoszok jelenléte egyszerűen a nagyobb népességszámnak tulajdonítható a Néró és Domitianus alatti tömeges toborzás idején, amikor az utóbbi éppen egy dáciai háborúra készült.[13] A tudomány jelen állása szerint azonban, a római korban a Bésszosz a Dunától délre élő összes trák szinonimájává vált, és így a törzsnév nem hordozott etnikai jelentést. Ezért írta a bizánci szerző, Kekaumenosz, hogy a Vlachok (a románok ősei) Bésszoszok, akik a Duna és a Száva alatti szülőföldjükről vándoroltak délebbre be Epirusba, Macedóniába és a Hellászba.[13]

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bessi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Kereszténység Felvétele szerkesztés

A 4. század vége felé Remesianai Nikétasz, a dunától délre fekvő Dácia püspöke vitte el az evangéliumot "azoknak a hegyi farkasoknak", a Bésszoszoknak. Állítólag küldetése sikeres volt, és Dionüszosz és más trák istenek imádatát végül felváltotta a kereszténység.

570-ben Antoninus Placentius azt írta, hogy a Sínai-hegy völgyeiben volt egy kolostor, amelyben a szerzetesek görögül, latinul, szírül, egyiptomiul és bésszoszul beszéltek. A kolostorok eredetét egy középkori hagiográfia magyarázza, amelyet Simeon Metaphrastes írt a Vita Sancti Theodosii Coenobiarchae című művében, amelyben azt írja, hogy Szent Theodosius a Holt-tenger partján alapított egy kolostort négy templommal, amelyek mindegyikében más-más nyelvet beszéltek, köztük a bésszoszt. A helyet, ahol a kolostorokat alapították, "Cutilának" nevezték, ami egy trák név lehet. Ezzel a bésszoszok nyelve maradt az utolsó beszélt Trák nyelv ami a 6.-7. századik maradhatott fent a kolostorban.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ TOPALILOV, Ivo (2018. november 30.). „On the Eirene Mosaic from Philippopolis, Thrace”. Journal of Mosaic Research. DOI:10.26658/jmr.440623. ISSN 1309-047X.  
  2. ↑ a b Aliénor Rufin Solas. Pre-Roman Bessoi 
  3. ↑ a b Ivo Topalilov. "VETERANI CLASSIARII IN PHILIPPOPOLIS (THRACE)" 
  4. ↑ Herodotus, The Histories, 7.111.1: "CXI. The Satrae, as far as we know, have never yet been subject to any man; they alone of the Thracians have continued living in freedom to this day; they dwell on high mountains covered with forests of all kinds and snow, and they are excellent warriors. It is they who possess the place of divination sacred to Dionysus. This place is in their highest mountains; the Bessi, a clan of the Satrae, are the prophets of the shrine; there is a priestess who utters the oracle, as at Delphi; it is no more complicated here than there." appears to mean that the method of divination is the "usual" one, as at Delphi; perhaps there were exaggerated accounts of the mysterious rites of the Bessi.
  5. ↑ a b c Denver Graninger. A Companion to Ancient Thrace 
  6. ↑ Diana Gergova. The Thracian Bessi: Main Characteristics of the Culture of a Priestly-Warrior Tribe [2013. április 16.] 
  7. ↑ a b Vasilis Evangelidis. "Thracian' Identities in the time of Rome: Bessi and Others (2020) 
  8. ↑ Aliénor Rufin Solas. Pre-Roman Bessoi (2020) 
  9. ↑ Sayar, Mustafa H.. Bessoi 
  10. ↑ Ivaylo Lozanov. Chapter 7: Roman Thrace (2015) 
  11. ↑ Appian, Illyrian Wars, ed. Horace White, App. Ill. 4 „" From these tribes he exacted the tributes they had been failing to pay. When these were conquered, the Hippasini and the Bessi, neighboring tribes, were overcome by fear and surrendered themselves to him"” 
  12. ↑ Geography „"Then come the peoples who live in the neighborhood of the Haemus Mountain and those who live at its base and extend as far as the Pontus — I mean the Coralli, the Bessi, and some of the Medi and Dantheletae. Now these tribes are very brigandish themselves, but the Bessi, who inhabit the greater part of the Haemus Mountain, are called brigands even by the brigands. The Bessi live in huts and lead a wretched life; and their country borders on Mount Rhodope, on the country of the Paeonians, and on that of two Illyrian peoples — the Autariatae, and the Dardanians."” 
  13. ↑ a b c d Tønnes Bekker-Nielsen. Thracians in the Roman Imperial Navy (2017) 

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bésszoszok&oldid=26463628”