Wikipédia

Elővásárlási jog

Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést.
Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

Az elővásárlási jog (régies kifejezéssel: elővételi jog) valakinek (az elővásárlási jog jogosultjának) ad jogot egy dolog [1] megvételére, mégpedig mindenki mást megelőzően, olyan feltételek mellett, mint amilyet egy harmadik személy a vételi ajánlatában ennek a bizonyos dolognak a tulajdonosával közölt.

Az elővásárlási jog alapulhat jogszabályon vagy szerződésen. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog megelőzi a szerződéses elővásárlási jogot.

Ismert esete az elővásárlási jognak a közös tulajdonon (pl.társasházi közös tulajdonon fennálló tulajdonrész elidegenítése esetén a tulajdonostársakat megillető elővásárlási jog.[2]

Az államot elővásárlási jog illeti meg több különböző jogszabályon alapján. Ezek közé tartozik az elővásárlási jog pl.

  • kiemelten védett műemléki ingatlanok esetében [3];
  • a termőföldi ügyletek esetén (a földforgalmi törvény, azaz 2013. évi CXXII. törvény alapján).

A magyar Polgári Törvénykönyvben szerkesztés

Az elővásárlási jog alapvető szabályait Magyarországon a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.[4]

Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat.[4]

A vételi ajánlatot írásban kell közölni, amely eladási ajánlatnak minősül. Ha a jogosult nem nyilatkozik, hallgatása esetén az eladó és a vevő megkötheti a szerződést. A törvény szabályozza az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés jogkövetkezményeit is. A korábbi törvénnyel ellentétben, a hatályos törvény lehetőséget biztosít az elővásárlási jog átruházására is.[5]

Története szerkesztés

Az ókori római jogban szerkesztés

Az elővásárlási vagy elővételi jogot (latinul ius protimiseos) már az ókori római jog ismerte, ahol az adásvételhez kapcsolódó mellékegyezmény volt. Az eladót arra jogosította, hogy amennyiben a vevő el akarná adni az adásvétel tárgyát, azt tőle az eladó egy bizonyos harmadik személy által kínált áron megvásárolhatja. Ha az eladó nem élt ezzel a jogával, az árut el lehetett adni harmadik személynek.[6]

A korábbi magyar szabályozás szerkesztés

A korábbi Polgári törvénykönyv [7] a 373. §-ban szabályozta az elővásárlási jogot. Ezek szerint:

  • Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.[8]
  • Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.[9]
  • Ha az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez.[10]

Az elővásárlási jog átruházása főszabályként ("ha törvény eltérően nem rendelkezik") semmis volt, gazdálkodó szervezetnek azonban jogában állt kijelölni azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult.[11] Az elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az örökösökre nem száll át.[12] Az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi.[13]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ általában ingó vagy ingatlan
  2. ↑ https://kocsisszabougyved.hu/elovasarlasi-jog-tarsashazi-ingatlanon/
  3. ↑ https://oroksegvedelem.e-epites.hu/
  4. ↑ a b 2013. évi V. törvény 6:221. § (1) bek.
  5. ↑ http://epa.oszk.hu/02300/02363/00021/pdf/EPA02363_THEMIS_2014_jun_086-117.pdf
  6. ↑ https://dtk.tankonyvtar.hu/bitstream/handle/123456789/14324/ALAPK%C3%89RD%C3%89SEK-K%C3%96TELMI%20JOG-TOV%C3%81BB%C3%89L%C3%89S-FINAL.pdf?sequence=1&isAllowed=y
  7. ↑ 1959. évi IV. törvény
  8. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (1) bek.
  9. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (2) bek.
  10. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (3) bek.
  11. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (4) bek.
  12. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (5) bek.
  13. ↑ 1959. évi IV. törvény 373. § (6) bek.

Források szerkesztés

  • 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  • 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

[ https://www.mabie.hu/attachments/article/1418/D%C3%A9zsi_Andrea_Az%20el%C5%91v%C3%A1s%C3%A1rl%C3%A1si%20jog%20szab%C3%A1lyai%20a%20joggyakorlat%20t%C3%BCkr%C3%A9ben.pdf Dézsi Andrea írása]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elővásárlási_jog&oldid=26922518”