Himérai csata
A himérai csatában Kr. e. 480-ban legyőzte Gelon, Siracusa türannisza és Akragaszi Teron az általuk vezetett szövetséges görög-szicíliai csapatok élén Hamilkár karthágói hadseregét. Hamilkár, aki Karthágó uralkodója volt i. e. 510–480 között, elesett a csatában. Karthágó kénytelen volt e vereség nyomán jóvátételt fizetni és jó időre lemondani a szicíliai ambícióiról. Ezzel lehetővé vált Szürakuszai és Akragasz városállamoknak a következő évszázadok domináns hatalmi centrumaivá válása.
| Himérai csata | |
 | |
| Térkép | |
 Himérai csata
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 37° 58′ 26″, k. h. 13° 49′ 26″Koordináták: é. sz. 37° 58′ 26″, k. h. 13° 49′ 26″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Himérai csata témájú médiaállományokat. |
Himérai Terillosz, Himéra uralkodójának elűzése váltotta ki eredetileg e csatát. Akragaszi Teron Kr. e. 483-ban űzte el őt. Terillosz Karthágóhoz fordult segítségért. Karthágó nagy haderőt gyűjtött és szerelt fel majd Panormoszon kikötve Himéra ellen vonult. Teron és Gelon megnyerték a himériai csatát a karthágói sereggel szemben és rengeteg rabszolgát ejtettek. Ez mintegy 70 évre garantálta a békét Karthágó és a szicíliai városállamok közt, és utóbbiakban virágzó építkezéseket hozott.
Pindarosz, görög költő Első pythoi ódájával indult el az a folyamat, amelyben a történetírás a himérai csatában elért győzelmet eltúlozza. Ez legendaképzés arról, ahogyan a civilizációt (azaz Görögországot) a barbár Karthágó fenyegette és ezt kiegészítették azzal, hogy egyidejűleg a himérai csatával a perzsák is vereséget szenvedtek Görögországgal szemben. Ebből előállt az a mítosz, hogy a két csata nem csupán ugyanazon a napon zajlott le, hanem hogy a perzsák és a karthágóiak egymással megegyezve koordinálták hadjárataikat. Mindenekelőtt Gelon profitált ebből a mítoszból, mely őt hősként ünnepelte.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlacht bei Himera című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Hérodotosz, Történelem 7, 165. o.
- Diodórosz, Bibliothéké (Könyvtár) 11, 20-24. o.
További információk szerkesztés
- Moses I. Finley: Das antike Sizilien. Beck, München 1979, ISBN 3-406-04-039-X
- Marc Hofer: Tyrannen - Aristokraten - Demokraten. Untersuchungen zu Staat und Herrschaft im griechischen Sizilien von Phalaris bis zum Aufstieg von Dionysios I. Peter Lang, Bern 2000, ISBN 3-906762-84-X
- Michael Kleu: Von der Intervention zur Herrschaft. Zur Intention karthagischer Eingriffe auf Sizilien bis zum Frieden von 405. In: David Engels u.a. (Hrsg.): Zwischen Ideal und Wirklichkeit. Herrschaft auf Sizilien von der Antike bis zum Spätmittelalter. Franz Steiner, Stuttgart 2010, ISBN 978-3-515-09641-6, S. 13−36
- Stella P. Revard: Politics, Poetics, and the Pindaric Ode 1450–1700. Brepols, Turnhout 2010, ISBN 978-2-503-52896-0
- Livius.org
- historische Quellen (Herodot, Diodor)[halott link] (PDF-Datei; 16 kB)
- Auszug aus „Geschichte der Karthager” von Werner Huß
