Légpuska

A légpuska esetében a lövedéket sűrített levegő vagy szén-dioxid repíti ki a csőből. Az előbbi lehet előre sűrített levegő (PCP fegyvereknél), vagy a lövés előtt sűrített levegő (rugós vagy gázrugós légpuska). Szén-dioxiddal működő légfegyverek esetében a hajtógáz egy patronban található.

Légpuskák

A hadtörténelem rendszerbe állított első ismétlőpuskája a Girandoni-szélpuska volt, mely maga is légpuska.

Magyar gyártmányú légpuskák

• LP-11
• LP-22
• Fég LP 14
• Fég LG 14
• Fég LG 15
• Fég LG 422
• Fég LG 427
• Fég LG 429
• Fég LG 527
• Fég CLG 62. (Co2)

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Légpuska témájú médiaállományokat.

• Nimród-Derringer Fegyverszaküzlet. nimrodderringer.hu. (Hozzáférés: 2018. december 24.)

Története

A légpuskák a legrégebbi pneumetikus technológiát képviselik. A legrégebbi mechanikus légfegyver körülbelül 1580-ból származik, és a stockholmi Livrustkammaren Múzeumban található. A legtöbb történész ezt tekinti a modern légfegyver elődjének.

A 17-19. században a .30 és .51 kaliberű légpuskákat nagyvadak, szarvasok és vaddisznók vadászatára használták. Ezeket a légpuskákat egy légtartály feltöltésére szolgáló szivattyú segítségével töltötték fel. A töltények 200-300 m/s sebességet haladtak. Háborúkban is használták őket, a legelismertebb a Girandoni légpuska.

Az akkori kezdetleges lőfegyverekhez képest nagy előnyökkel rendelkeztek. A légpuskák például nedves időben és esőben is elsüthetőek voltak (ellentétben a kanócos- és a kovás puskákkal), és sokkal gyorsabban elsültek, mint a torkolattöltős fegyverek, ráadásul csendesebbek voltak, mint egy hasonló kaliberű lőfegyver. Ezen felül nem volt torkolattüzük, és füstmentesek voltak. Így nem árulták el a lövész helyzetét, és nem takarták el a lövész látását, ellentétben a 18. és 19. századi, puskaporral működő puskákkal.