Lőj a zongoristára

1960-as francia film

A Lőj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste!) fekete-fehér francia film, François Truffaut filmrendező második nagyjátékfilmje.

Lőj a zongoristára!
(Tirez sur le pianiste)
1960-as francia film
RendezőFrançois Truffaut
ProducerSerge Komor
Műfaj
ForgatókönyvíróMarcel Moussy (David Goodis regényéből)
FőszerepbenCharles Aznavour
Marie Dubois
Nicole Berger
Michèle Mercier
ZeneGeorges Delerue
OperatőrRaoul Coutard
VágóClaudine Bouché
Cécile Decugis
Gyártás
GyártóLes Films de la Pléiade
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszínPárizs
Játékidő85 perc
Költségvetés890 062,95 FF
Képarány2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazófrancia Cocinor
BemutatóEgyesült Királyság 1960. október 21. francia 1960. november 25.
Korhatár12 II. kategória (F/1630/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Ismertetése szerkesztés

A film főhőse Charlie (Charles Aznavour), egy kopottas bár félénk zongoristája, aki szerelmes a pincérnőbe, Lenába (Marie Dubois). Egy este beállít hozzá egyik bátyja, akit üldöznek, így belekeveredik egy bohózatba illő gengsztertörténetbe. Charlie – eredeti nevén Edouard Saroyan – korábban sikeres zongoraművész volt, de pályája kettétört. Felesége egy alkalommal megvallotta, hogy viszonya volt az impresszárióval, és hogy férje a karrierjét neki köszönheti. A vallomás után az asszony kiugrott az ablakon. Miközben Charlie ezt elmeséli Lenának, a visszaemlékezés képei megelevenednek. A nő biztatja, hogy legyen bátor, kezdje újra, mert mindig van remény. A bár féltékeny tulajdonosa azonban beleköt Charlie-ba, aki egy groteszk kergetőzés végén önvédelemből leszúrja, majd Lenával elmenekül. Fivéreivel együtt egy erdei házban rejtőznek, amikor a két üldöző bandita odaérkezik, és a kialakuló csetepatéban véletlenül Lenát találják el. Charlie már csak a holttest fölé hajolhat. Azután újra a bár zongorája mellett látjuk, ugyanúgy, ugyanolyan mozdulatlan arccal játssza ugyanazt a dallamot.

Charlie érzékeny, gátlásos ember, aki tudja magáról és beletörődött, hogy nem győzelmekre termett, hogy az élet bármikor átgázolhat rajta. Az egész történet ezt példázza, a nézőnek pedig azt sugallja, hogy a kisember nem tud kilépni saját sorsából. „Most oda kellene mennem hozzá” – gondolja és halljuk is belső monológjában, felesége vallomása után; csak néhány másodpercig tétovázik, de ez elég is a tragédiához (öngyilkosság). Lena és a bártulajdonos vitájában végre megpróbál cselekedni: közbelép – és éppen ez lesz a veszte (gyilkossá válik). Ezt a végzetszerűséget játsszák-kopogják a közeliben, sokáig mutatott zongorabillentyűk is. Különösen izgalmas, hogy ezt a melodramatikus történetet Truffaut milyen szabadon, mennyire kötöttségektől mentesen adja elő. A drámai hatású jeleneteket lépten-nyomon vígjátéki, sőt bohózati elemek szakítják meg. Charlie a nyakát szorongató bártulajdonost egy irreálisan hosszú konyhakéssel szúrja le. Az egyik gengszter anyja életére esküszik, hogy igazat mond – és egy stilizált képen már látjuk is, amint a néni szívéhez kapva elterül. Egy gengszter lövés előtt háromszor megpördíti a levegőben pisztolyát, akár egy vadnyugati mesterlövész, így találja el véletlenül Lenát. A filmen végigvonuló apró, játékos ötletek olyan alaphangulatot adnak, amelyben minden lehetséges, amelyben semmit nem szabad teljesen komolyan venni – miközben mindaz, amit látunk, halálosan komoly.

Szereplők szerkesztés

  • Charles Aznavour (Charlie Kohler/Edouard Saroyan)
  • Marie Dubois (Lena)
  • Nicole Berger (Theresa)
  • Michèle Mercier (Clarisse)
  • Jean-Jacques Aslanian (Richard Saroyan)
  • Daniel Boulanger (Ernest)
  • Serge Davri (Plyne)
  • Claude Heymann (Lars Schmeel)
  • Alex Joffé (Passerby)
  • Richard Kanayan (Fido Saroyan)
  • Catherine Lutz (Mammy)
  • Claude Mansard (Momo)
  • Albert Rémy (Chico Saroyan)

Külső hivatkozások szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Bikácsy Gergely Bolond Pierrot moziba megy (Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1992) ISBN 963-7855-39-4
  • François Truffaut: Önvallomások a filmről (Osiris Könyvtár – Film; Budapest, 1996, Osiris)