Marianna holland királyi hercegnő

Marianna holland királyi hercegnő, férjezett Marianna porosz királyi hercegné (hollandul: Prinses Marianne der Nederlanden, Prinses van Oranje-Nassau, németül: Prinzessin Marianne von Preußen, teljes nevén Wilhelmina Frederica Louisa Charlotte Marianne; Berlin, 1810. május 9. – Erbach, 1883. május 29.) holland királyi, luxemburgi és oránia–nassaui hercegnő, házassága révén porosz királyi hercegné.

Marianna holland királyi hercegnő
Marianna porosz királyi hercegné
Született	1810. május 9. Porosz Királyság, Berlin
Elhunyt	1883. május 29. (73 évesen) Német Birodalom, Erbach
Állampolgársága	holland
Házastársa	Albert porosz királyi herceg
Élettársa	Johannes van Rossum (1848–1873)
Gyermekei	Sarolta Friderika Albert Alexandrina Johannes Wilhelm von Reinhartshausen
Szülei	I. Vilmos holland király Vilma porosz királyi hercegnő
Foglalkozása	arisztokrata zeneszerző salonnière filantróp műgyűjtő patrónus
Sírhelye	Erbach
A Wikimédia Commons tartalmaz Marianna holland királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Származása és ifjúkora

Marianna holland királyi hercegnő a porosz fővárosban látott napvilágot I. Vilmos holland király (1772–1843) és Vilma porosz királyi hercegnő (1774–1837) hatodik, utolsó gyermekeként, egyben második leányaként. A hat gyermek közül mindössze három érte meg a felnőttkort – két koraszülött kisfiú után az elsőszülött leány, Paulina hercegnő hatéves korában halt meg. A hercegnő ilyenformán a család egyetlen leánya lett; édesapja elkényeztette és kivételes bánásmódban részesítette. Marianna hercegnő születésekor édesapja az oránia–nassaui hercegi címet viselte, holland uralkodó és luxemburgi nagyherceg csak a napóleoni háborúk után lett.

1828-ban a hercegnőt eljegyezték Gusztáv svéd trónörökössel, azonban az eljegyzést később politikai okból – XIV. Károly János svéd király nyomására – felbontották.

Házassága és gyermekei

1830. szeptember 14-én a Noordeinde-palotában a hercegnő feleségül ment Albert porosz királyi herceghez (1809–1872). A hercegnő anyai ágon elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt a herceggel, továbbá Lujza porosz hercegnő és Frigyes holland herceg házassága révén sógorsági kapcsolatban is voltak. A házaspár a berlini Wilhemstraßén lévő Prinz-Albrecht-Palaisba költözött, melyet a herceg óhajainak megfelelően Karl Friedrich Schinkel épített át. A hercegnő emellett gyakran időzött Boroszló melletti birtokán, Kamenz várában, melyet édesanyja ajándékozott neki. A hercegnő jövedelmét az üvegipar fejlesztésébe és útépítésbe fektette be. Mindez elősegítette a térség fejlődését és bekapcsolódását a gazdasági életbe.

Marianna hercegnőnek és férjének öt gyermeke – két fiú és három leány – született, akik közül hárman érték meg a felnőttkort:

• Sarolta Friderika (1831–1855), férje II. György szász–meiningeni nagyherceg, házassága révén szász–meiningeni trónörökös hercegné
• fiúgyermek (1832), csecsemőként elhalálozott
• Albert (1837–1906), a johannita lovagrend 33. nagymestere, 1885–1906 között Braunschweig régense, felesége Mária szász–altenburgi hercegnő
• Erzsébet (1840), csecsemőként elhalálozott
• Alexandrina (1842–1906), férje Vilmos mecklenburgi herceg, házassága révén mecklenburg–schwerini hercegné.

Johannes Wilhelm von Reinhartshausen

Annak ellenére, hogy a szoros családi kapcsolatok miatt kiskoruktól fogva közelről ismerték egymást, kapcsolatuk nem működött. Albert herceg kicsapongó életmódját és nyílt viszonyait a holland hercegnő nem tudta tolerálni. 1845-ben a hercegné otthagyta férjét és gyermekeit szeretője, Johannes van Rossum kedvéért. Mikor négy évvel később a hercegné teherbe esett szeretőjétől, a holland királyi udvar elismerte a porosz herceg házasságának semmisségét: 1849. március 28-án kimondták Albert herceg és Marianna hercegnő válását. 1849. október 30-án a szicíliai Cefalùban a holland hercegnő világra hozta Johannes van Rossum gyermekét, Johannes Wilhelm von Reinhartshausent (1849–1861). Ezután mind a holland, mind a porosz királyi udvar minden kapcsolatot megszakított a hercegnővel. Marianna hercegnő szeretőjével és kisfiával hol Itáliában, hol Erbachban élt.

Közéleti tevékenysége

1855-ben Erbach közelében a hercegnő megvásárolta a Reinhartshausen-kastélyt, mely ettől fogva állandó otthonául szolgált. A művelt, széles körben tájékozott hercegnő csakhamar a vidék kulturális központjává tette udvartartását. Az épület egy részét múzeummá alakíttatta át, hogy a mintegy 600 darabot számláló festménygyűjteménye számára kiállítótermet biztosítson – a galéria ma a Festsäle nevet viseli. A kastélyban állandó kulturális élet pezsgett, a hercegné bőkezűen pártfogolta a fiatal, tehetséges művészeket. 1835-ben a hercegnő katonai indulót szerzett Parademars címmel. Az 1870-es években a hercegnő jelentős összeget adományozott a dillenburgi Wilhelmsturm felépítésére, mely édesapjának állít emléket.

1861 karácsonyán a hercegnő tizenkét éves kisfia tüdőgyulladás következtében elhunyt. A hercegnő 60 000 guldenért földbirtokot vásárolt a várostól, melyre a fia emlékére Szent János nevét viselő protestáns templomot építtetett. 1873. május 10-én meghalt Johannes van Rossum; fia mellé temették el a templom oltára alá.

Marianna holland királyi hercegnő 1883. május 29-én hunyt el erbachi kastélyában. Maradványait Johannes van Rossum és fiuk mellé helyezték el. Vagyonát és kastélyát a porosz herceggel kötött házasságából származó egyetlen életben maradt fiúgyermeke örökölte. A kastélyban ma ötcsillagos szálloda működik. 1902-ben a kastély közelében fekvő szigetet a Mariannenaue névre keresztelték át, tisztelegve a holland hercegnő előtt.

Források

• Marianna holland királyi hercegnő életrajzi adatai (angol nyelven). thePeerage.com. (Hozzáférés: 2011. február 2.)
• Feuerstein, Volker (2008. szeptember 13.). „Das Schloss der verbannten Prinzessin”. Fuldaer Zeitung, 26. o.  
• Hulsman, Wim: Prinses Marianne ging haar eigen weg (holland nyelven). Reformatorisch Dagblad, 2010. május 10. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
• Mazurski, Krzysztof Radosław. Miłość i dramaty królewny Marianny (lengyel nyelven). Wrocław: Oficyna Wydawnicza Oddziału Wrocławskiego PTTK (2000). ISBN 83-87320-66-8 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marianne von Oranien-Nassau című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Princess Marianne of the Netherlands című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marianne der Nederlanden című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marianna Orańska című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Doorn, Jacqueline. Prinses Marianne, dochter van Koning Willem I [archivált változat] (holland nyelven). Stamboom Oranje Nassau (1979). ISBN 90-288-5093-7. Hozzáférés ideje: 2011. április 2. [archiválás ideje: 2008. január 3.] 
• Az uralkodóház hivatalos honlapja (angol, holland nyelven). Dutch Royal House. [2011. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 2.)