Mej Jao-csen
Mej Jao-csen, (pinjin, hangsúlyjelekkel: Méi Yáochén; hagyományos kínai: 梅堯臣; egyszerűsített kínai 梅尧臣) (Hszüancseng (), 1002 - Hszüancseng (), 1060) a kínai Szung-dinasztia () korának neves költője volt. Felnőtt korában a Seng Jü () (圣俞) tiszteleti nevet kapta.[1] A Szung ()-kor költészetének egyik nagy megújítójának tekinti az utókor.
| Meng Csiao | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1002. Hszüancseng (), Anhuj () tartomány |
| Elhunyt | 1060. Kajfeng, Kína |
| Nemzetiség | kínai |
| Szülei | Mei Rang |
| Házastársa | Xie Shi |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Alkotói évei | Szung-dinasztia () |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Meng Csiao témájú médiaállományokat. | |
Neves hivatalnokcsaládból származott. A császári vizsgákat 1051-ben letette ugyan, de a hivatalnoki pályán nem ért el nagy sikereket. Udvari költőként is tevékenykedett, szertartásokhoz is írt verseket.
Rendkívül termékeny költő volt, fennmaradt műveinek száma a 3000-et is meghaladja. Nagyra becsülte a Tang-kor költészetét, annyira, hogy azt meghaladhatatlannak értékelve új utakat keresett. Az addig divatos végtelenül kifinomult költészettel szemben az egyszerűséget helyezte előtérbe. Az úgynevezett si () versek stílusát követte, tömör, szinte prózai verseket alkotott. Azt vallotta, hogy „A versnek olyannak kell lennie, mint egy szobornak”. Költészetében Han Jü () és Meng Csiao () hatása figyelhető meg.
Korai versei gyakran tartalmaztak egyfajta társadalomkritikát, neokonfuciánus alapokról szorgalmazott társadalmi reformokat. Később a mindennapi élet felé fordult; nagy hatású versekben állított emléket korán elhunyt első feleségének és több gyermekének.
Verseihez gyakran fűzött prózai magyarázatokat, erkölcsi tanulságokat. Egyedi hangulatokat teremtett, kedvelte a gúnyos hangvételt. Ars poeticája szerint a költészet elsődleges feladata az, hogy gyönyörködtesse és elgondolkoztassa az embereket.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cihai: Page 1306.
Források szerkesztés
- ↑ Elisseeff: Elisseeff-Poisle, Danielle. La civilisation de la Chine classique, Vadime Elisseeff, Arthaud, 465. o. (1979). ISBN 2-7003-0228-1
- Világirodalmi lexikon VIII. (Mari–My). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 208. o. ISBN 963-05-3109-7
- Ci hai bian ji wei yuan hui (辞海编辑委员会）. Ci hai （辞海）. Shanghai: Shanghai ci shu chu ban she （上海辞书出版社）, 1979.
