Piaci kudarc
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2022 májusából) |
Piaci kudarcnak nevezzük azokat a gazdasági jelenségeket, amikor a magán gazdasági szereplők észszerű és önérdekkövető magatartása nem a kívánt társadalmi optimumhoz, vagy – szűkebb értelemben véve[1] – nem Pareto-optimumhoz vezet. A láthatatlan kéz ilyenkor nem jól dolgozik.
A közgazdaságtan hagyományosan négy ilyen kudarcot ismer:
- nem tisztán versenyzői piacok (például monopólium, oligopólium)
- externáliák
- közjavak
- információs aszimmetria (például: Akerlof tragacspiaca, megbízó–ügynök probléma)
Újabban az időben inkonzisztens preferenciákat is ide sorolják.
A piaci kudarcok léte jelenti az egyik indokot az állam gazdasági beavatkozására, ami lehet szabályozó hatósági fellépés (reguláció) vagy piaci szereplőként való megjelenés.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Mivel általában egyszerre több Pareto-optimum is elképzelhető, ezek közül csak politikai alapon lehet kiválasztani a társadalmilag optimálisat.
