Wikipédia

Stefan George

német költő, műfordító, a modern német líra képviselője

Stefan George (Büdesheim (ma Bingen am Rhein része), 1868. július 12. – Minusio (Locarno mellett), 1933. december 4.) német költő, műfordító, a modern német líra képviselője.

Stefan George
Élete
Született 1868. július 12.
Büdesheim
Rajna-vidék-Pfalz
Elhunyt 1933. december 4. (65 évesen)
Locarno
Sírhely Minusio Cemetery
Nemzetiség német
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, műfordítás
Irodalmi irányzat szimbolizmus
Első műve Die Fibel, Hymnen
Kitüntetései
Hatottak rá Stéphane Mallarmé
Friedrich Nietzsche
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan George témájú médiaállományokat.

Művészete szerkesztés

Művészetére a francia szimbolisták voltak hatással (különösen Stéphane Mallarmé). Művészetét a szimbólumhasználat és az impresszionista hangulatok jellemzik. Elutasította azon felfogást, miszerint a művészetnek közvetlen társadalomformáló szerepe lenne, és véleménye szerint a művészet csak a kiválasztottakhoz és beavatottakhoz szól. Arisztokratikus művészetfelfogás, fogalmi nyelvhasználat, illetve különös hangzásokra épülő versbeszéd jellemezte. Homoszexuális vonzalma és ennek hatása művészetére a kortárs kritikusok érdeklődésének középpontjában állt.[1]

"George-kör" szerkesztés

1892-ben folyóiratot alapított Blätter für die Kunst (Levelek a művészetért) néven, melybe csak a körülötte kialakult csoport tagjai írhattak, így jött létre az úgynevezett "George-kör".

Hatása szerkesztés

Jelentős hatást gyakorolt a német és az európai irodalom lírájára, Magyarországon elsősorban a fiatal Szabó Lőrinc költészetére. A "kiválasztottság" kultuszát megfogalmazó költészetfelfogása miatt gyakran kapcsolatba hozták a fasizmus eszmeiségével, annak ellenére, hogy George 1933-ban visszautasította a Porosz Művészeti Akadémia elnöki tisztét, és Svájcba utazott.

Versidézet: „Az álarcos hölgy” szerkesztés

„


A termen illeg a sok-sok selyembáb.
De az ő lázát némán födi rizspor.
Lelkében látja a hamvazószerdát,
a bús zsivaj körötte bárhogy is forr.

Kimegy a puszta parkba, a bokorban
röviden int még a farsangi bálnak,
didergve dől a jégre... zengve roppan.
Csend, néma fagy, benne táncra muzsikálnak.
 
A pípes lovag urak és a hölgyek
nem is látták a hináros mederbe...
De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek,
a tó feléjük sóhajtott remegve.

Hallották. És a könnyűvérű század
nem kérdezte, mi e tompa, moraj ős dal...
Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak
tréfálva a tréfálkozó habokkal.

 ”
– Fordította: Kosztolányi Dezső

Művei szerkesztés

Verskötetek szerkesztés

  • Die Fibel (első versei, 1901-ben jelentek meg)
  • Hymnen (1890)
  • Pilgerfahrten (1891)
  • Algabal (1892)
  • Die Bücher der Hirten- und Preisgedichte der Sagen und Sänge und der hängenden Gärten (1895)
  • Das Jahr der Seele (1897)
  • Der Teppich des Lebens und die Lieder von Traum und Tod mit einem Vorspiel (1900)
  • Tage und Taten (1903)
  • Der siebente Ring (1907)
  • Der Stern des Bundes (1914)
  • Das neue Reich (1928)

Műfordítások szerkesztés

Levelezések szerkesztés

  • Briefwechsel zwischen George und Hofmannsthal (1938)
  • Stefan George / Friedrich Wolters: Briefwechsel 1904–1930 (1998)
  • Briefe. Melchior Lechter und Stefan George (1991)
  • Briefwechsel. Stefan George und Ida Coblenz (1983)

Magyarul szerkesztés

  • Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei; ford. Áprily Lajos et al., vál., utószó Szabó Ede; Európa, Bp., 1981 (Lyra mundi)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Marita Keilson-Lauritz.szerk.: Jens Rieckmann: Ubergeschlechtliche Liebe: Stefan George's Concept of Love, A Companion to the Works of Stefan George. Camden House (2005) 

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stefan_George&oldid=24962839”