Stefan George

Stefan George (Büdesheim (ma Bingen am Rhein része), 1868. július 12. – Minusio (Locarno mellett), 1933. december 4.) német költő, műfordító, a modern német líra képviselője.

Stefan George
Élete
Született	1868. július 12. Büdesheim Rajna-vidék-Pfalz
Elhunyt	1933. december 4. (65 évesen) Locarno
Sírhely	Minusio Cemetery
Nemzetiség	német
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, műfordítás
Irodalmi irányzat	szimbolizmus
Első műve	Die Fibel, Hymnen
Kitüntetései	Frankfurti Goethe-díj (1927) Goethe Medal for Art and Science (1932)
Hatottak rá	Stéphane Mallarmé Friedrich Nietzsche
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan George témájú médiaállományokat.

Művészete

Művészetére a francia szimbolisták voltak hatással (különösen Stéphane Mallarmé). Művészetét a szimbólumhasználat és az impresszionista hangulatok jellemzik. Elutasította azon felfogást, miszerint a művészetnek közvetlen társadalomformáló szerepe lenne, és véleménye szerint a művészet csak a kiválasztottakhoz és beavatottakhoz szól. Arisztokratikus művészetfelfogás, fogalmi nyelvhasználat, illetve különös hangzásokra épülő versbeszéd jellemezte. Homoszexuális vonzalma és ennek hatása művészetére a kortárs kritikusok érdeklődésének középpontjában állt.

"George-kör"

1892-ben folyóiratot alapított Blätter für die Kunst (Levelek a művészetért) néven, melybe csak a körülötte kialakult csoport tagjai írhattak, így jött létre az úgynevezett "George-kör".

Hatása

Jelentős hatást gyakorolt a német és az európai irodalom lírájára, Magyarországon elsősorban a fiatal Szabó Lőrinc költészetére. A "kiválasztottság" kultuszát megfogalmazó költészetfelfogása miatt gyakran kapcsolatba hozták a fasizmus eszmeiségével, annak ellenére, hogy George 1933-ban visszautasította a Porosz Művészeti Akadémia elnöki tisztét, és Svájcba utazott.

Versidézet: „Az álarcos hölgy”

A termen illeg a sok-sok selyembáb.
De az ő lázát némán födi rizspor.
Lelkében látja a hamvazószerdát,
a bús zsivaj körötte bárhogy is forr.

Kimegy a puszta parkba, a bokorban
röviden int még a farsangi bálnak,
didergve dől a jégre... zengve roppan.
Csend, néma fagy, benne táncra muzsikálnak.
 
A pípes lovag urak és a hölgyek
nem is látták a hináros mederbe...
De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek,
a tó feléjük sóhajtott remegve.

Hallották. És a könnyűvérű század
nem kérdezte, mi e tompa, moraj ős dal...
Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak
tréfálva a tréfálkozó habokkal.

– Fordította: Kosztolányi Dezső

Művei

Verskötetek

• Die Fibel (első versei, 1901-ben jelentek meg)
• Hymnen (1890)
• Pilgerfahrten (1891)
• Algabal (1892)
• Die Bücher der Hirten- und Preisgedichte der Sagen und Sänge und der hängenden Gärten (1895)
• Das Jahr der Seele (1897)
• Der Teppich des Lebens und die Lieder von Traum und Tod mit einem Vorspiel (1900)
• Tage und Taten (1903)
• Der siebente Ring (1907)
• Der Stern des Bundes (1914)
• Das neue Reich (1928)

Műfordítások

• Charles Baudelaire: A romlás virágai (1901)
• Kortárs költők 2 kötetben (1905)
• Dante Alighieri: Isteni színjáték részletek (1909)
• William Shakespeare: Szonettek (1909)

Levelezések

• Briefwechsel zwischen George und Hofmannsthal (1938)
• Stefan George / Friedrich Wolters: Briefwechsel 1904–1930 (1998)
• Briefe. Melchior Lechter und Stefan George (1991)
• Briefwechsel. Stefan George und Ida Coblenz (1983)

Magyarul

• Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei; ford. Áprily Lajos et al., vál., utószó Szabó Ede; Európa, Bp., 1981 (Lyra mundi)

Források

• Pethőné Nagy Csilla. Irodalomkönyv 11., Korona Kiadó. Budapest, 2006
• Az álarcos hölgy a Wikiforrásban

További információk

• A magyar Wikidézet további idézeteket tartalmaz Stefan George témában.
• A magyar Wikiforrás további forrásokat tartalmaz Stefan George témában.