Stjepan Praska
Stjepan Praska a 11. században, I. István horvát király idejében volt Horvátország bánja, egyben sorban az ötödik ismert bán, aki II. Krešimir király 1068-ból származó oklevéle szerint töltötte be ezt a tisztséget.[1] Ivan goricai főesperes krónikája szerint I. István király tette meg bánnak 1035 körül (keleti hadjáratai után), így horvát bánként Božetehet követte.[2]
Végül valamikor 1035 és 1042 között elnyerte a bizánci protospatharios címet, amellyel befolyásolta Bizáncnak a dalmát területre gyakorolt hatását. Köztudott, hogy Praska feleségével, Máriával együtt földet adományozott Crisogni kolostorának, amit egy 1042-es dokumentum tanúsít.[3] Székhelye Zárában volt.
IV. Krešimir Péter oklevelének a szövege:
| (magyarul) „Én, Krešimir, akit más néven Péternek is hívnak, a horvátok és a dalmátok királya, tudtára adom mindenkinek, aki igaznak és épnek tűnik számomra, hogy nem töröltem el őseim rendelkezéseit, legalábbis azokat, amelyeket lelkük üdvösségére hoztak. Ugyanis idősebb Krešimir dédapánk műveiben azt találtuk, hogy a zárai Szent István-kolostornak minden időkre adományozott néhány dikloi birtokot. Ez a birtok érintetlenül maradt uralkodása, valamint fia, Držislav és hatalmas bánjaik: Pribina és Godimir; Svetoslav és testvérei, Krešimir és Gojslav, valamint fia, Stjepan, apám idejében is, olyan a nagyszerű bánok akaratából, akik a maguk idejében voltak, mint: Gvarda, Božeteh és Stjepan Praska. Ezért mi is megerősítjük, és azt akarjuk, hogy örökké megmaradjon. Aki pedig halálunk után ezt az oklevelet lábbal akarná taposni, azt érje el az utolsó bíró haragja! Kiadtuk Nin városában adják a tanúk előtt: Boleslav udvarispán, Adamić nini zsupán, Vukić lukai zsupán, Voleša atya, Budić kamarás, Ivan káplán, Zović tiszttartó, Drugonja apród, Djedovit vincellér, Orubonja dékán. Király úr parancsára ezt az oklevelet saját kezemmel írtam, Ádám szerzetes, Horvátország megválasztott püspöke.
”
|
(horvátul) „Ja Krešimir, koji se drugim imenoml zovem i Petar, kralj Hrvata i Dalmatinaca, dajem svima na znanje, da mi se činilo pravo i zdravo, da se ne zavrgnu odredbe mojih pradjedova, najmanje pak one, koje su učinjene za spas duša njihovih. Našli smo naime u djelima našega pradjeda Krešimira starijega, da je on samostanu sv. Krševana u Zadru za sva vremena darovao neki posjed Diklo. Ovaj posjed ostao je vlasnicima netaknut za njegova vladanja i za njegova sina Držislava te njihovih moćnih banova: Pribine i Godimira; isto tako za vrijeme Svetoslava te njegove braće Krešimira i Gojslava i njegova sina Stjepana, oca mojega, uz privolu odličnih banova, koji bijahu u njihovo vrijeme: Gvarda, Božeteh i Stjepan Praska. Zato i mi to potvrdjujemo, pa hoćemo da to stoji za uvijek. A tko bi poslije naše smrti htio da ovu povelju pogazi, neka ga stigne srdžba posljednjega suca! Dano u gradu Ninu pred svjedocima: Boleslav tepčija, Adamić ninski župan, Vukić lučki župan, Voleša djed, Budić posteljnik, Ivan kapelan, Zović volar, Drugonja štitonoša, Djedovit vinotoč, Orubonja dekan. Po zapovjedi gospodina kralja pisao sam ovu povelju svojom rukom ja redovnik Adam, izabrani biskup Hrvatske“
|
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Codex Diplomaticus: Stipišić, J. - M. Šamšalović: Comperimus namque in gestis proaui nosti Cresimiri maioris... Codex Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae, 1. sz. (1967)
- ↑ Monumenta: Monumenta Historiam Slavorum Meridionalium, VII. kötet, Acta, 37.
- ↑ Rački: Franjo Rački: Documenta historiae Croaticae periodum antiaquam illustrantia. archive.org. Sumptibus Academiae Scientiarum et Artium (1877) (Hozzáférés: 2021. december 5.)
További információk szerkesztés
- Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519
- Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9
| Előző uralkodó: Božeteh |
|
Következő uralkodó: Gojčo |
