Sun-cse kínai császár

kínai császár

Sun-cse (順治帝; 1638. március 15.1661. február 5.) kínai császár 1644-től haláláig, a Csing-dinasztia első császára.

Sun-cse kínai császár

Kína császára
Uralkodási ideje
1643 1661
UralkodóházAisin Gioro
Született1638. március 15.[1]
Mukden Palace
Elhunyt1661. február 5. (22 évesen)[1]
Hall of Mental Cultivation
NyughelyeXiaoling Mausoleum (Qing dynasty)
ÉdesapjaHong Tajcsi
ÉdesanyjaEmpress Dowager Xiaozhuang
Testvére(i)
  • State Princess Wenzhuang
  • State Princess Aukhan
  • State Princess Jingduan
  • State Princess Yongmu
  • State Princess Shuhui
  • sixth daughter of Huang Taiji
  • State Princess Shuzhe
  • State Princess Yong'an
  • ninth daughter of Huang Taiji
  • tenth daughter of Huang Taiji
  • State Princess Duanshun
  • twelfth daughter of Huang Taiji
  • thirteenth daughter of Huang Taiji
  • Princess of the second rank Kechun
  • Hooge
  • Bombogor
  • Loge
  • Lobohoi
  • Yebušu
  • Šose
  • Gose
  • Qangxu
  • Toose
Házastársa
  • Erdeni Bumba
  • Empress Xiaohuizhang
  • Empress Xiaokangzhang
  • Consort Zhen
  • Consort Dao
  • Consort Shu, of the Chen clan
  • Empress Xiaoxian Duanjing
  • Consort Shuhui
Gyermekei
  • Niuniu
  • Fuquan
  • Kang-hszi
  • Prince Rong
  • Changning
  • Qishou
  • Longxi
  • Yonggan
  • Princess Heshuo Gongchi
A Wikimédia Commons tartalmaz Sun-cse kínai császár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Huang Taj-csi mandzsu fejedelem legkisebb gyermekeként született Fu Lin néven, és édesapját követte 1643-ban mandzsu fejedelemként. Kezdetben nagybátyja, Dorgon herceg (1612–1650) kormányzott helyette. Dorgon vezetésvel a mandzsu csapatok 1644-ben behatoltak Kínában, és elfoglalták magát Pekinget. Fu Lint Kína császárává kiáltották ki Sun-cse néven. (Az utolsó Ming-dinasztiabeli császár, Ming Csung-csen öngyilkos lett.) 1650-ig a tényleges hatalmat Dorgon gyakorolta. Egész Kína meghódítása sokáig tartott, az utolsó Ming-híveket csak 1659-ben sikerült kiűzni Dél-Kínából Tajvan szigetére.[2]

Sun-cse jó kapcsolatot ápolt a német jezsuita misszionáriussal, Johann Adam Schall von Bellel, akit Mafának ('nagyapának') nevezett: gyakran kért tanácsot tőle, engedélyezte neki, hogy katolikus templomot építsen Pekingben, és időnként ő maga is részt vett a szertartásokon. Bár Schall megmaradt bizalmas tanácsadójának, 1657 után a császár egyre inkább a zen buddhizmus felé fordult. A jóindulatú Sun-cset erősen befolyásolták a buddhista papok, és az udvari eunuchok. Legemlékezetesebb tetteként növelte a kínai hivatalnokok számát a mandzsu közigazgatásban.[2]

A császár fiatalon, 1661-ben hunyt el. Alig 23 éves volt, és a legendák szerint a halálának kihirdetett időpontban nem is hunyt el, hanem – kedvenc hitvesének halála miatt – egy buddhista kolostorba vonult vissza.[2] Kína császári trónján 7 éves fia, Kang-hszi követte.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Uralkodók és dinasztiák, 610. oldal

Források szerkesztés

Lásd még szerkesztés


Előző uralkodó:
Ming Csung-csen
Kínai császár
16441661
 
Következő uralkodó:
Kang-hszi