Syntrichia latifolia

Syntrichia latifolia egy lombosmoha faj a Pottiaceae családból. Korábban a Tortula nemzetségbe tartozott ezért szinonim neve a Tortula latifolia Bruch ex Hartm.

Syntrichia latifolia
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Lombosmohák (Bryophyta) Osztály: Bryopsida Alosztály: Dicranidae Rend: Pottiales Család: Pottiaceae Nemzetség: Syntrichia Faj: S. latifolia
Tudományos név
Syntrichia latifolia (Hartm.) Huebener
Szinonimák
Tortula latifolia
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Syntrichia latifolia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Syntrichia latifolia témájú médiaállományokat és Syntrichia latifolia témájú kategóriát.

Megjelenése

Syntrichia latifolia laza, kékes-, feketészöld gyepet képez. A növények 1–3 cm magasak. A rozettába rendeződött levelek csúcsa lekerekített, körülbelül 3 mm hosszúak kanál (spatulate) alakúak, szárazon összecsavarodottak, nedvesen laposan kiterülnek. A levélszél enyhén begöngyölt. Az erős levélér a csúcs előtt véget ér, nem fut ki a levél csúcsán.

A levéllemez sejtjei az alapnál négyszögletesek, kissé hosszúkásak, simák és átlátszóak, a levéllemez felső részén  kerek-hatszögletűek, mindkét oldalukon papillásak (sejtkitüremkedés), klorofillban gazdagok. A levélér hátoldala egy- vagy kétágú papillákkal borított.

Ez a faj kétlaki. Spóratokot nagyon ritkán fejleszt; de ha van az egyenes vagy kissé hajlott, hosszúkás, hengeres alakú. A sárgás piros toknyél akár 8 mm hosszú is lehet. Peristomium fogak 1 mm hosszúak. A papillázott spórák 10-15 mikrométer nagyságúak.

Általában vegetatív úton szaporodik gömb alakú több sejtű sarjmorzsákkal, amik 24-36 mikrométer átmérőjűek és a levelek alsó és belső felén találhatóak.

• 
  Habitus kép
• 
  Kanál alakú levél, jól látszik, hogy a levélér nem ér ki a levél csúcsáig.
• 
  Sarjmorzsák

Élőhelye

Ez a faj az ártereken nagyon gyakori, különösen a nagyobb folyók melletti puhafa ligetekben. Fűzfákon, nyárfákon a napsütéses vagy félárnyékos helyeket kedveli. Ritkábban nő falakon, homokon vagy köveken. Nem viseli el a tartós vízborítottságot, de a magas páratartalomra szüksége van.

Más mohák amikkel együtt megtalálható ezeken az élőhelyeken: Leskea polycarpa, Bryoerythrophyllum recurvirostrum , Didymodon nicholsonii.

Elterjedése

Északnyugat-Amerikában és egész Európában megtalálható, csak a nagyon északi és keleti részeken valamint a magashegységekből hiányzik. Közép-Európa folyókkal szeldelt sík, alacsonyabban fekvő részein gyakori. Magyarországon is elterjed a Duna és a Tisza árterében.

Források

• Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey, J. Döring: Moosflora. 4. Auflage, UTB Verlag, 2004, ISBN 3-8252-1250-5, Seite 308
• Ruprecht Düll, Barbara Düll-Wunder: Moose einfach und sicher bestimmen. Quelle & Meyer Verlag Wiebelsheim, 2008, ISBN 978-3-494-01427-2, Seite 292
• Nebel, Philippi: Die Moose Baden-Württembergs Band 1. 1. Auflage, Ulmer Verlag, 2005, ISBN 3-8001-3527-2, Seite 248

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Syntrichia latifolia című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.