Főmenü megnyitása

A Szíriai Nemzeti Tanács (SNC;[2][3] arabul: المجلس الوطني السوري, al-Majlis al-Waṭanī as-Sūri, franciául: Conseil national syrien), néha Szíriai Nemzeti Átmeneti Tanács[4] vagy Szíria Nemzeti Tanácsa egy szíriai ellenzéki koalíció, melyet 2011. áprilisban Törökországban, Isztambulban alapítottak a szíriai polgárháború kezdeti szakaszában Bassár el-Aszad kormánya ellen.[5][6]

Szíriai Nemzeti Tanács
المجلس الوطني السوري
Alapítva 2011. augusztus 23.
Tevékenység A szíriai kormány ellenzéke
Székhely Törökország, Isztambul
Tagság 420 tag
(2012. november 1. óta)
Elnök George Sabra[1]
Kulcsemberek George Sabra
Abdulbaset Sieda
Mohamad Faruq Tayfur
Ahmad Ramadan
Hisham Marwah
Salem al-Musallat
Hussein al-Said
Abdulahad Astepho
Jamal al-Wared
Nazir al-Hakim
Khaled al-Saleh
Radwan Ziadeh

A Szíriai Nemzeti Tanács
المجلس الوطني السوري weboldala

Kezdetben a szervezet visszautasította, hogy száműzetésben lévő kormány szerepét töltse be,[7] de pár hónappal később, mikor Szíriában egyre komolyabbra fordultak az összecsapások, a helyzet megváltozott.[8][9][10] A Szíriai Nemzeti Tanács várja Bassár el-Aszad kormányának megbukását és egy modern, polgári demokratikus állam megalakulását. Az SNC Nemzeti Kartájában szerepelnek az emberi jogok, az igazságszolgáltatás függetlensége, a demokrácia, a sajtószabadság és a pluralizmus.[11]

2012. novemberben a Szíriai Nemzeti Tanács megállapodott abban, hogy több más ellenzéki szervezettel összeolvad, hogy létrehozzák a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Ellenzéki Koalícióját, ismertebb nevén a Szíriai Nemzeti Koalíciót.[12][13][14]

A Szíriai Nemzeti Tanács 2014. január 20-án kivált a Szíriai Nemzeti Koalícióból, mert ezzel akart a szervezet azon döntése ellen tiltakozni, hogy az részt vesz a második, Szíriáról szóló genfi konferencián.[15][16]

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az arab tavasz kitörésekor a szíriai tüntetők több ellenzéki bizottságot is összefogtak. Az SNC megalakítását 2011. augusztus 23-án több, számos helyen megtartott tárgyalásokat követően Törökországban, Isztambulban jelentették be. Kezdeti célja „a szíriai nép kétségeinek és igényeinek képviselete” volt.[5][6] Az SNC megalakítását a szíriai tüntetők a következő péntekre szervezett, „A Szíriai Nemzetei Tanácsa Képvisel Engem Péntekje” nevű rendezvényen ünnepelték meg.[17][18] Yaser Tabbara, a tanács akkori képviselője úgy nyilatkozott, a tanácsnak a szíriai ellenzék 115-120 tagja lehet a részese. Addig a csoport 71 tagjának a nevét hozták nyilvánosságra, akik többsége Szírián kívül élt. 2011. október 2-án a bizottság hivatalosan is kihirdette a szervezeti struktúráját, melyben szerepelt egy Általános Gyűlés, egy Általános Titkár és egy Vezető Tanács.[19][20]

Csatlakozás a Szíriai Nemzeti KoalícióhozSzerkesztés

2012. novemberben a Szíriai Nemzeti Tanács megállapodott, hogy több ellenzéki csoporttal egyesülve létrehozzák a Szíriai Forradalmi Erők Nemzeti Koalícióját, amit gyakran csak rövidítve Szíriai Nemzeti Koalíciónak neveztek. A 60 helyből az SNC 22-t szerzett meg.[12][13][14]

Kilépés a Szíriai Nemzeti KoalícióbólSzerkesztés

2012. január 20-án a Szíriai Nemzeti Tanács bejelentette, hogy kilép a Szíriai Nemzeti koalícióból, ezzel is tiltakozva a koalíció azon döntése ellen, hogy az részt vesz a Genfben megrendezendő II. szíriai konferencián.[15] A Szíriai Nemzeti Tanács szerint a részvétel ellentétes lenne azzal az elvükkel, hogy „nem kezdenek tárgyalásokat”, míg Aszad le nem mond a posztjáról.[16]

TagságSzerkesztés

 
Bassma Kodmani (B), Burhan Ghalioun (K) és Haitham al-Maleh (J) az SNC első kongresszusán 2011. December 19-én Tuniszban.

Az SNC-nek a Muszlim Testvériség szíriai ágának több, száműzetésben lévő képviselője is a tagja,[21] támogatói között pedig ott vannak a Damaszkuszi Kiáltvány száműzetésben lévő támogatói.[22] Az SNC saját bevallása szerint a szíriai ellenzék 60%-át képviseli.[7] Az egyetlen, Szírián belüli kurd párt, mely kijelentette, hogy az SNC tagszervezete a Mashaal Tammo vezette Szíriai Kurd Jövő Mozgalom. A szervezet vezetőjét a csatlakozás bejelentése után az északkeleti Kamisli városában hamarosan kivégezték.[23] Adib Shishakly az egyik alapító tag.

A szervezete egyik legjelentősebb szóvivője a Párizsban élő szíriai tudós, Burhan Ghalioun, akit 2011. szeptemberben a tanács vezetőjének választottak.[24][25] A Muszlim Testvériség volt vezetője, Ali Sadr el-Din Bayanouni azt mondta, a választás azért esett Ghalioun személyére, mert „nyugaton elfogadják, otthonosan mozog ott, és el akarták kerülni, hogy a szíriai vezetés abból profitáljon, hogy SNC élén egy iszlamista lenne.”[26][27]

2012. június 10-én megválasztották a Szíriai Nemzeti Tanács új elnökét, aki a Svédországban élő, kurd származású Abdulbaset Sida lett, aki három hónappal Burhan Ghalioun eltávolítása után vette át a szervezet vezetését.[28]

A belső konfliktusoktól feszélyezett SNC 2012. március 12-én azt tapasztalta, hogy három jelentős vezetőjük is lemondott, mert szerintük „az SNC nem jutott messzire a felkelők felfegyverzésében.” A következő tagok léptek ki: Haitham al-Maleh, egy hosszú ideje disszidensként élő volt bíró, az iszlamista liberális ellenzéki Kamal al-Labwani és az emberi jogokkal foglalkozó jogász, Catherine al-Talli.[29][30] Azt mondták, azért mondanak le, mert az SNC korrupt volt, a Mutzulmán Testvériség liberális frontjaként működött, a felkelőknek pedig amúgy sem nyújtott jelentős támogatást.[29][31] Az SNC egyik szekuláris tagja szerint a tanács fele iszlamista.[32]

2012. március 27-én a nemrég lemondott tagok, többek között Maleh és Labwani azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ismét csatlakoznak az SNC-hez, hogy az demokratikusabb lesz és terjed, bár Labwani kétségnek adott hangot amiatt, hogy az ellenzéket együtt lehet-e tartani, de abban egyetértett, hogy összefogásuk segíthet az arab és a nyugati világnak, hogy megfékezzék Aszad brutális elnyomó rendszerét. Abdual al-Haj az SNC-től azt mondta, „a nemzetközi közösség most már semmivel nem támaszthatja alá, hogy nem támogatja a forradalmat, nem fegyverzi fel a Szabad Szíriai Hadsereget, és nem alakít ki a szíriai polgári lakosokat védő biztonsági övezeteket.”[33] Ez egy Törökország és Katar által összehívott isztambuli találkozón hangzott el. Annak ellenére, hogy a megbeszélésen a Nemzeti Koordinációs Bizottság és a kurd delegáció sem vett részt, valamint egy meg nem nevezett magas rangú katonai tisztviselő kivonult a tárgyalásokról, a BBC azt közölte a helyszínről, hogy „egy kivételével az összes szíriai ellenzéki csoport megállapodott, hogy beállnak a Szíriai Nemzeti Tanács mögé.”[34]

Az SNC-ne a kurd elnök ellenére nincs kurd nacionalista tagja. Abdulhakim Bashar, a Szíriai Kurd Demokratikus Párt főtitkára szerint az SNC-ben „túl nagy Törökország befolyása”, és garanciákat követelt az SNC-n belül a szíriai kurdok számára, és másrészről azt követelik, hogy biztosítsák, hogy Törökország teljes jogegyenlőséget biztosít a kurdoknak.[35]

Politikai elhelyezkedésSzerkesztés

2011. október 18-án az SNC aggodalmának adott hangot a líbiai forgatókönyvvel kapcsolatban (ahol erőszakkal távolították el a hatalomból Moammer Kadhafit), nehogy ez ismétlődjön meg Szíriában. Figyelmeztetett a konfliktus fegyveressé válására, és azt írta, a forradalom nem köthető egyetlen vallási felekezethez sem, abban a teljes szíriai társadalom jelen van. Abbéli reményének adott hangot, hogy megerősödik a polgári engedetlenség, mivel „általánossá válhat, fejlődhet, terjedhet. Ez azért van, mert békések vagyunk. Vállalatok és mások is támogatják, akik félnek a háború költségeitől. A békés módszerek általánosíthatóak.”[36]

Az SNVC később azonban megváltoztatta a felkelés békés voltával kapcsolatos elképzeléseit. Akkoriban az SNC szerint az ellenzék két lehetőség közül választhatott: „a helyi ellenállás nagyobb mértékű felfegyverzése vagy külföldi intervenció.” Mivel Kína és Oroszország megvétózták a Biztonsági Tanács határozatait, valószínűtlen, hogy a nemzetközi beavatkozásra sor kerüljön.[37] Ennek eredményeképp, mivel egyre többen hagyták el a hadsereget és álltak át, valamint mivel egyre súlyosabb összetűzések voltak Szíriában, az SNC és a Szabad Szíriai Hadsereg 2012. januárban megállapodást kötött, melynek értelmében elismerik a kormányellenes, Szírián belül harcoló egységeket. Az SNC azt mondta, „az volt az ellenzék dolga”, hogy támogassa a felkelőket. Miközben az SNC azt hangsúlyozta, hogy közvetlenül nem akar fegyvert juttatni a Szabad Szíriai Hadseregnek, forrásokat biztosít számára, „hogy életben tartsa a Szabad Szíriai Hadsereget.” Ezért az SNC honlapján keresztül is lehet támogatást küldeni.[38]

Háborús megfigyelők elemzéseiSzerkesztés

Marc Lynch, az Amerikai Egyesült Államok politikatudományi tanára egy 2016. áprilisi The New Arab Wars: Uprising and Anarchy in the Middle East című könyvében a Szíriai Nemzeti Tanácsot úgy írja le, mint egy csatorna, melyen keresztül a reménytelen és széttöredezett szíriai ellenzék a külföldi támogatóktól pénzt és fegyvert tudott begyűjteni, melyet aztán ők osztottak szét.[39]

Támogatás és elismerésSzerkesztés

Mielőtt csatlakozott volna a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciójához, az ENSZ több tagállama is ezt a szervezetet ismerte el a szíriai nép jogszerű képviselőjének.

2013. március 6-án a Szíriai Nemzeti Tanács kapta meg Szíria helyét az Arab Ligában.[40]

Szíriai Hazafias CsoportSzerkesztés

2012. február 27-én Haitham al-Maleh, Kamal al-Labwani és az SNC további 18 tagja megalapította a Szíriai Hazafias Csoport alszervezetet. Az SNC vezető aktivistái szerint a tagság nagy része túl lassú ahhoz, hogy lépéseket tegyenek, és emiatt amellett, hogy továbbra is az SNC tagjai akarnak maradni, a 20 vezető aktivista fel akarta gyorsítani „a nemzeti erőfeszítéseket, hogy egy olyan elérhető ellenállással törjék meg a vezetést, mely támogatja a Szabad Szíriai Hadsereget.”[41]

ReferenciákSzerkesztés

  1. Syrian opposition head wants no-strings aid - Middle East. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2014. január 4.)
  2. Skelton, Charlie. „The Syrian opposition: who's doing the talking?”, The Guardian, 2012. július 12. (Hozzáférés ideje: 2012. július 14.) 
  3. the CNN Wire Staff. „Syrian activists form a 'national council'”, CNN, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 24.) 
  4. Arab League under pressure, resists freezing Syria membership”, Al Ahram, 2011. november 12. (Hozzáférés ideje: 2011. december 21.) 
  5. a b Yezdani, Ipek. „Syrian dissidents form national council”, World Wires, Miami Herald Media, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 24.) 
  6. a b Yezdani, İpek. „Syrian dissidents form national council”, The Edmond Sun, 2011. augusztus 23.. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. november 19.) 
  7. a b Syrian council wants recognition as voice of opposition”, Reuters, 2011. október 10. (Hozzáférés ideje: 2011. november 19.) 
  8. Syrian National Council, Syria's rebel government, opens offices in Turkey”, Global Post, 2011. december 15. (Hozzáférés ideje: 2011. december 21.) 
  9. Syrian National Council Holds First Congress in Tunis”, Tunisia Live, 2011. december 16.. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. december 21.) 
  10. Why Syria’s Kurds Will Determine the Fate of the Revolution”, IKJNEWS, 2011. december 15.. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. december 21.) 
  11. Q&A: Syrian opposition alliance”, BBC News, 2011. november 16. 
  12. a b AP 4:15 p.m. EST November 11, 2012. „Syrian opposition groups reach unity deal”, Usatoday.com, 2012. november 11. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  13. a b Syrian opposition groups sign coalition deal - Middle East. Al Jazeera English. (Hozzáférés: 2014. január 4.)
  14. a b Gamal, Rania El. „Syrian opposition agrees deal, chooses preacher as leader”, Reuters, 2012. november 11. (Hozzáférés ideje: 2014. január 4.) 
  15. a b Main bloc quits Syrian National Coalition over Geneva. The Times of Israel, 2014. január 21. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  16. a b Syrian National Council quits opposition coalition. Agence France Presse, 2014. január 20. [2014. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  17. Sarra Grira (13/01/2012) “Cracks emerge in Syrian opposition amid ongoing anti-government protests”, France 24.
  18. Amal Hanano (April 18, 2012) “Any given Friday” Archiválva 2014. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Foreign Policy.
  19. Syrian National Council official website: Executive Committee. Public Statement. [2012. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  20. Syria opposition launches national council in İstanbul. Todayszaman.com. [2012. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
  21. Feb 27, 2012: More Divisions Among the Syrian Opposition. Stratfor, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2014. január 4.)
  22. https://foreignpolicy.com/files/fp_uploaded_documents/110916_About%20SNC.pdf
  23. Syrian Kurdish Activist Meshal Tammo killed in Qamishli. DayPress, 2011. október 7. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
  24. Sorbonne professor appointed head of Syrian opposition council”, 2011. augusztus 29. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 29.) 
  25. Syrian opposition launches joint National Council”, 2011. október 2. (Hozzáférés ideje: 2011. október 17.) 
  26. “Al-Bayanuni Unmasks the Syrian National Council and Burhan Ghalioun”, YouTube. Retrieved 2012-01-21.
  27. Yahoo News - Latest News & Headlines. M.yahoo.com, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. január 4.)
  28. Youcefi, Fouad. „Assad står på sitt sista ben”, SVT Nyheter, 2012. június 10.. [2012. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. június 10.) (Swedish nyelvű) 
  29. a b Syrian army overruns Idlib as leading figures quit rebel council citing ‘chaos’”, Al-Arabiya, 2012. március 14.. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. március 15.) 
  30. Pro-Assad rallies mark anniversary of Syria revolt”, Reuters, 2012. március 15. (Hozzáférés ideje: 2012. március 15.) 
  31. LEE KEATH and ZEINA KARAM March 21, 2012 6:03 PM: Islamists seek influence in Syria uprising - Yahoo News. News.yahoo.com, 2012. március 21. (Hozzáférés: 2014. január 4.)
  32. Syria opposition's SNC seeks backers but lacks leaders”, Reuters, 2012. február 17. 
  33. Arab ministers to debate Syria draft at Baghdad meet; Assad opponents join forces”, Al Arabiya, 2012. március 28.. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. március 28.) 
  34. Opposition unite behind Syrian National Council”, BBC, 2012. március 28. (Hozzáférés ideje: 2012. március 28.) 
  35. Syrian Kurd Leader: Revolution Won't Succeed Without Minorities, The Atlantic, 20 January 2012
  36. Blaser, Noah: In fight against Assad, Syrian opposition looks for its own model of revolution. Article. Today's Zaman. [2012. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  37. Marquand, Robert. „Syria's opposition concerned about independent armed rebel groups”, 2012. január 27. 
  38. Donations Page, Syrian National Council. Retrieved 2012-01-21.
  39. (2016. június 23.) „How to Understand ISIS”. New York Review of Books 63 (11). (Hozzáférés ideje: 2016. október 29.)  
  40. Droubi, Hala. „Syrian Opposition Group Takes Seat at Arab League”, The New York Times, 2013. március 26. (en-US nyelvű) 
  41. Archivált másolat. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 12.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés