Szürke légykapótirannusz

A szürke légykapótirannusz (keleti légykapótirannusz, Sayornis phoebe) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Szürke légykapótirannusz
Eastern Phoebe (15342146618).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae)
Alcsalád: Vízitiranusz-formák (Fluvicolinae)
Nem: Sayornis
Faj: S. phoebe
Tudományos név
Sayornis phoebe
(Latham, 1790)
Elterjedés
Sayornis phoebe map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke légykapótirannusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke légykapótirannusz témájú médiaállományokat és Szürke légykapótirannusz témájú kategóriát.

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa Phoebe néven, innen helyezték jelenlegi nemébe.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén költ. Telelni Közép-Amerikáig vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi lombhullató erdők és cserjések. Vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

A hím testhossza 12,4–16,8 centiméter, a testtömege 19,7 gramm, a tojóé 14,2–16,5 centiméter, 16,9 gramm.[3]

ÉletmódjaSzerkesztés

Főként repülő rovarokkal táplálkozik, de alkalmanként gyümölcsöt is fogyaszt.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészekalja 3-8 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)

További információkSzerkesztés