Szürkebocskorú selyemgomba

gombafaj

A szürkebocskorú selyemgomba (Amanita submembranacea) a galócafélék családjába tartozó, Európában honos, fenyvesekben és lomberdőkben élő, nyersen mérgező gombafaj.

Szürkebocskorú selyemgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Amanitaceae
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita submembranacea
(Bon) Gröger, 1979
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürkebocskorú selyemgomba témájú médiaállományokat és Szürkebocskorú selyemgomba témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A szürkebocskorú selyemgomba kalapja 6-10 cm széles, alakja fiatalon tojásdad, majd kúpos-domborúvá válik, idősen laposan kiterül, közepén kis púppal. Felszíne sima. Széle kb. a kalap sugarának harmadáig erősen bordázott. Színe szürkésbarna, olívbarna, fiatalon a széle észrevehetően halványabb. Burokmaradványok általában nincsenek, vagy szabálytalanok.

Húsa puha, fehér vagy kissé sárgás, sérülésre nem változik. Íze és szaga nem jellegzetes.

Közepesen sűrű lemezei szabadon állnak, a nagyszámú féllemez rövid és egyenlőtlenül eloszló. Színük fehéres, öregen szürkés vagy barnás árnyalatú.

Tönkje 10-15 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja fiatalon közepesen robusztus, később karcsú, lefelé szélesedő; idősen üregesedik. Színe eleinte fehér, később kalapszínű, kígyóbőrszerű mintázottsággal. Gallérja nincs. Bocskora közepesen fejlett, a tönktől elváló, kívül szürke.

Spórapora fehér. Spórája kerekded, inamiloid, mérete 9-13 x 10-13 µm.

Hasonló fajok

szerkesztés

A rőt selyemgomba (vöröses, széle felé világosodó kalap; rozsdabarna, nagy foltos bocskor; nem mintázott tönk), a szürke selyemgomba vagy a sárgásbarna selyemgomba hasonlíthat hozzá.

A szürkebocskorú selyemgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
nyersen mérgező
 
Életmód
Tráma
Spórapor
 
mikorrhizás
 
lemezes
 
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
 
domború
 
vagy púpos
 
szabadon állók
 
bocskoros

Elterjedése és termőhelye

szerkesztés

Európában honos. Magyarországon nem gyakori.

Savanyú talajú hegyvidéki fenyvesekben, ritkábban bükkösökben fordul elő. Nyártól kora őszig terem.

Nyersen mérgező, alapos sütés vagy főzés után ehető.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés