Szaisz
Szaisz (az óegyiptomi Szau) ókori egyiptomi város a Nílus rosettei-ágának jobb partján, a mai Szán el-Hagar falutól északra. (El-Hagar arabul "a kő") A település és istennője, Néith már az egyiptomi történelem kezdete óta ismert, fontos kultikus központ volt, Hór-Aha egyik felirata alapján Neith istennő templomát már az I. dinasztia legelején megalapították a városban. Emellett az ókori Egyiptomban közigazgatási szerepe mint az 5. alsó-egyiptomi nomosz székhelye is jelentős. Sőt a XII. dinasztia koráig a tőle délre eső területet, a későbbi 4. nomoszt is magában foglalta. Néith istennő temploma a temetési rituáléban is szerepet kapott a halott túlvilági zarándoklásának célállomásaként. („szaiszi út”). A város politikailag a harmadik átmeneti korban került előtérbe, amikor a XXIV. dinasztia uralkodói, Tefnaht és Bokkhórisz (i. e. 8. század) és a XXV. „núbiai” dinasztia fáraói kerültek összeütközésbe egymással. A XXVI. dinasztia alatt aztán Szaisz lett az ország fővárosa és ennek a dinasztiának a temetkezőhelye. Ezért ezt a korszakot szaiszi kor (sokszor szaita kor) néven említik. Az i. e. 450-ben idelátogató Hérodotosz még látta a királyi palotát és Neith templomát. Sőt a római korban is élt az istennő kultusza, ez időre már Szaiszban is az athéni Pallasz Athéné nevén és képében tisztelték.
| Szaisz | |
 | |
| Névváltozatok | Sza el-Hagar, Szau, Zau, Σάϊς |
| Ország |  Egyiptom |
| Tszf. magasság | 10 m |
| Elhelyezkedése | |
 Szaisz
Pozíció Egyiptom térképén
| |
 é. sz. 30° 57′ 53″, k. h. 30° 46′ 06″Koordináták: é. sz. 30° 57′ 53″, k. h. 30° 46′ 06″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szaisz témájú médiaállományokat. | |
Az ókori város műemlékeiből ma már nem sok látható. Az egykori épületeket már a középkorban felhasználták a közeli falvak és városok építkezéseinél építőanyagként. Bár az 1850-es években a híres francia egyiptológus Auguste Mariette is végzett ásatásokat, a falmaradványokról a Lepsius-féle expedíció örökítette meg. Szán el-Hagart a régészek később is csak kevéssé kutatták. A környező településeken azonban nagy számban találhatók szobrok, sztélék, szarkofágok, melyek szaiszi eredetre engednek következtetni, s többségük a XXVI. dinasztia idejéből származik.
Források szerkesztés
- Szabó R. Jenő: Egyiptom. Panoráma Kiadó 1979. ISBN 963-243-098-0
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 427. o. ISBN 963-9257-15-X
- Baines, John, Málek, Jaromír. Az ókori Egyiptom atlasza, ford. Udvarhelyi László (magyar nyelven), Budapest: Helikon Kiadó Kft.. 1. kiadás: ISBN 963-208-068-8, 2. kiadás: ISBN 963-208-642-2 [1992] (2000)