Szakkád
A szakkád olyan gyors szemmozgás, amely azt a célt szolgálja, hogy a fixáció átkerüljön egyik tárgyról a másikra. A szakkád mindkét szem gyors, egyidejű mozgását jelenti ugyanabba az irányba.[1] Neve a francia saccader szóból ered, amelynek jelentése rángatás, ugrás. A szakkád a vizuális keresés, pásztázás egyik jellegzetes eszköze. Szemünk szakkádikus mozgása közben nem történik információfelvétel.[2][3]
Mozgó szemmel nézünk, nyugvó szemmel látunk.
Felfedezése
szerkesztésA szakkádikus szemmozgások felfedezése Emile Javal (1878) francia szemész nevéhez kötődik. Javal a szem mozgását olvasás közben figyelte meg, és észrevette, hogy a szemek a sorok mentén nem állandóan, hanem kis ugrásokban (per szakkád) haladnak tovább, az ugrások közben pedig közbülső fixációk figyelhetőek meg.[1]
Mikroszakkád
szerkesztésSzemeink akkor is végrehajtanak apró ugrásokat, ha a szemmozgás nem a tekintet irányának megváltoztatására szolgál, hanem egy adott pontra fixálódik. Ezeket a szabad szemmel nem látható állandó, apró ugrásokat mikroszakkádoknak nevezzük. Kimutatásuk csupán speciális eszközökkel lehetséges. A mikroszakkádoknak rendkívül fontos szerepe van a látásban, hiszen a retinára eső kép frissítését szolgálják. Ez azt jelenti, hogy ha nem léteznének mikroszakkádok, akkor tekintetünk fixációja esetén rövid idő alatt a tárgyak elhalványulnának, sőt akár teljesen el is tűnnének.[4]
A szakkádok típusai
szerkesztésA szakkádokat négyféle módon mérhetjük, vizsgálhatjuk:
- Vizuálisan irányított szakkádoknál a szemek a vizuális hatás irányába mozdulnak el.
- Az antiszakkádoknál a szemek a vizuális ingerrel ellentétes irányban mozdulnak el. Ezek a szakkádok sokkal később jelentkeznek, mint a vizuálisan irányított szakkádok.
- A memória által irányított szakkádoknál a szemek a megjegyzett pont irányába mozdulnak el, vizuális inger/stimuláció nélkül.
- A becsült vagy prediktív szakkádoknál a szemek a tárgyon maradnak, időben és térben pedig megjósolható módon mozognak. Ebben az esetben oda ugrik a tekintetünk, ahol számítunk a tárgy megjelenésére.[1]
A szakkádikus mozgás
szerkesztésA szakkádikus mozgás valójában a szem reakciója az indirekt látásban adott ingerre. A szem ezzel a mozgással hozza a tárgy képét a retina perifériájáról (ahol gyenge az éleslátás) a foveára (ahol a legélesebben látunk). Olvasás közben, és egy mozdulatlan tárgy vagy egy jelenet megtekintésénél ezt a mozgást használjuk. A szakkádikus mozgás során a két szem koordináltan működik. Még ha egyik szemünket be is csukjuk vagy eltakarjuk, a másik szem követni fogja elmozdulását.[2][4]
A szakkádikus mozgás olvasás közben
szerkesztésAz olvasás folyamata tulajdonképpen a fixációk idején történik, amikor szemünk nem végez mozgásokat. Szakkádikus mozgás közben az, amit látunk csak egy elmosódott kép. A fixációk száma soronként függ az olvasó szokásaitól, valamint attól, hogy milyen gyorsan tudja befogadni az olvasott anyagot. Előfordulhat, hogy a szöveg egy adott részének olvasása közben lényegesen több fixáció jelenik meg, ekkor tekintési letapadás jön létre. A fixációs idők összegét tekintési időnek nevezzük. Az olvasás összidejéből maguk a szakkádikus mozgások csak nagyon kevés időt vesznek igénybe. A teljes olvasási idő fixációs időtartamát Dearborn (1906) és Schmidt (1917) vizsgálták. Kiderült, hogy a fixációs mozgásszünetek az olvasási idő mintegy 90%-át teszik ki, míg a szakkádikus mozgások 10%-ot.[4]
Sebesség
szerkesztésA szakkádok az emberi szervezet leggyorsabb mozgásai. A maximum szögsebesség, amire a szem képes egy szakkád során eléri az 1000°/másodpercet is majmoknál (ez az érték embereknél valamivel kevesebb).[1] A szemek váratlan inger hatására általában körülbelül 200 milliszekundum (ms) elteltével elmozdulnak, és ezután sebességük elérheti a 20 cm/másodpercet is. Bizonyos laboratóriumi körülmények között egy „ugrás” idejét ennek közel a felére lehet csökkenteni. Ha egy kamerát egy felvétel készítésekor, olyan gyorsan mozgatnánk, mint amilyen sebességgel egy szakkád során a szemünk képes mozogni, akkor egy homályos, elmosódott képet kapnánk. Dodge és Cline (1901) táblázata alapján megfigyelhető a kapcsolat három vizsgált személy esetében a mozgások terjedelme és időtartama között.
| Mozgás terjedelme (fokokban) | Mozgás időtartama (ms-ban) |
|---|---|
| 5 | 29 |
| 10 | 39 |
| 15 | 48 |
| 20 | 55 |
| 30 | 80 |
| 40 | 100 |
A mozgás terjedelmével a mozgás időtartama növekszik. Az egyes egyének szakkádikus mozgásának időtartama között adott mozgás terjedelemnél nincs számottevő különbség.[2]
Érzékelés
szerkesztésA szakkádikus mozgást csak nagyon tökéletlenül érzékeljük. A szemizmokból és a szemüregből jövő érzékelés nem nyújt megbízható jelzést arról, hogy mikor mozog a szemünk és mikor áll, ez különösen igaz a rövid mozgásoknál. Ezt legkönnyebben úgy ellenőrizhetjük, ha tükör előtt próbáljuk megfigyelni szemeink szakkádikus mozgását.(például: jelöljünk ki két pontot magunk előtt és hagyjuk, hogy szemeink a két pont között „ugráljanak”) Érdekes, hogy habár tudjuk, hogy a szemeink oda-vissza ugrálnak, mozgásukat sohasem látjuk.
Szakkádikus elnyomás
szerkesztésA szakkád ideje alatt látott elmosódott képet az emberi idegrendszer nem veszi figyelembe. Így az „ugrások” időtartama alatt látott retinára eső kép nem tudatosul. Ezt a jelenséget szakkádikus elnyomásnak nevezzük. Ha a szakkád alatti szemmozgás sebességével mozgatunk egy tárgyat, azt tapasztaljuk, hogy sem az alacsony kontrasztú, gyorsan mozgó tárgyakat, sem az apró tárgyakat, függetlenül a kontrasztjuktól nem látjuk. Ezzel ellentétben a nagy, gyorsan mozgó, környezetétől elütő tárgyakat látjuk (Burr és Ross, 1982). Tehát a szakkádikus elnyomás jelenségének nem önmagában a mozgás az oka. Az újabb kutatások szerint a szakkádikus elnyomás azért jön létre, mert a vizuális rendszernek nincs pontos információja a szem helyzetéről, nem tudja, hogy a tekintet hová irányul. Szemeink mozgása közben agyunknak bonyolult számításokat kell elvégeznie ahhoz, hogy az észlelt információkat, és a fixációk idején begyűjtött részleteket egész képpé rakja össze.[3][4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d https://en.wikipedia.org/wiki/Saccade
- ↑ a b c Woodworth R.S. és Schlosberg H. (1966). Kísérleti pszichológia. Budapest, Akadémia Kiadó 600-637.
- ↑ a b Sekuler R. és Blake R. (1994) Észlelés Osiris Kiadó 291-300.
- ↑ a b c d Csépe V., Győri M. és Ragó A. (2007). Általános pszichológia I. - Észlelés és figyelem. Budapest, Osiris Kiadó 95-99.
Források
szerkesztés- Woodworth R.S. és Schlosberg H. (1966). Kísérleti pszichológia. Budapest, Akadémia Kiadó 600-637.
- Csépe V., Győri M. és Ragó A. (2007). Általános pszichológia I. - Észlelés és figyelem. Budapest, Osiris Kiadó 95-99.
- Sekuler R. és Blake R. (1994) Észlelés. Budapest, Osiris Kiadó 291-300.
- Cassin, B. and Solomon, S. (1990). Dictionary of Eye Terminology. Gainsville, Florida: Triad Publishing Company.
- Engbert, R. és Kliegl, R. (2003). Microsaccades uncover the orientation of covert attention. Vision Research, 43, 1035-1045.
További információk
szerkesztés- Rommelse N.N.J., Van der Stigchel S., Sergeant J.A. (2008). A review on eye movement studies in childhood and adolescent psychiatry. Brain and Cognition, 68, 391-414.PMID18835079
- Bárdosi Zoltán Robin: Robusztus szemdetektor fejlesztése predikciós módszerek felhasználásával
- A multiszenzoros információ feldolgozása ...
- Dr. Berényi Antal: A felszálló tektofugális vizuális rendszer információfeldolgozásának...